Azoknak akik más forrásból nem tudják, nem tűntem el, megvagyok, élek. Csak tartottam egy kis szünetet, vagy alkotói válságba kerültem, vagy tudja fene minek nevezzem. Pedig jártam itt-ott, erre-arra, meg ha úgy is van, hogy nem nagyon történik semmi, akkor is igazából rengeteg minden változik, szóval egyszerűen magam sem tudom, de valahogy leülni írni nem volt ihletésem. De újra itt vagyok és megpróbálok maradni is, ugyanis most hogy letöltöttem az 1 hónap szünet - upsz vagy még több :( - fényképeit, kiderült, hogy rengeteg mesélni valóm kimaradt.
Először is megosztok egy-két személyesebb, nem utazgatással kapcsolatos hírt is, azt hiszem néha ezt is kell. Főleg azért is, mert egyre többen teszik fel a kérdést, hogy te amúgy miből élsz, meg hogy vagy még kint, meg ilyenek. Persze túl mélyrehatóan nem fogok most sem beszámolni a magánéletemről, hisz tudja fene ki olvassa a nagyvilágban amit itt összehordok, de azért egy-két vállalható dolog csak akad.
Például azt már megírtam itt, hogy munkát keresek. Ennek köszönhetően egy régi kedves ismerősöm meg is keresett otthonról, hogy gondolkozzunk valamin közösen és próbálunk is valamit összehozni otthonról ide kintre. Sajnos a nagy dolgokhoz idő kell, így ehhez is, de hiszem hogy az alagút végén ott a fény és az nem egy vonat :) Mivel kiderült, hogy ez sajnos nem foglalja le annyi időmet, mint amilyen lelkesedéssel belekezdtünk, ezért kerestem egy kevésbé izgalmas, de időmet kitöltő és anyagilag sem rossz munkát magamnak. Sajnos semmi izgi, legalábbis nekem nem. Állok egy boltban (igazából négyben felváltva) és próbálom meggyőzni a betévedő vásárlókat, hogy költsék a dollárjaikat az üzletünkben lévő drága dolgokra. Mondjuk nem végzek túl jó munkát, sokkal inkább szeretek beszélgetni a világ minden tájáról betérő emberkékkel, mint épp tukmálni a hú de jó napszemüveget vagy épp 250 dolláros inget, de hát ez van. Azért szerencsére nem diplomával McDonalds-ban kategória, meg izgalmas része is van az emberek miatt, sőt a pénz sem nevezhető rossznak (főleg otthoni viszonylatban nagyon nem), de az is igaz, hogy jó szokásomhoz híven nem titkolom a megkeseredett kollégák előtt, hogy nekem ez csak átmeneti időtöltés. Ha tetszik, ha nem, de nekem az álmaim mindenképpen másfelé mutatnak. Épp ezért közben persze nem adom fel az álommunka hajhászását is, ami leginkább hullámokban tör rám, de biztos vagyok benne, hogy az is meg lesz egyszer. Hisz azért már hiányzik egy kis agymunka, meg a klaviatúra hosszú órákon át nyomkorászása bevallom.
Hát kb ez az a történés amit el akartam mesélni, és akkor jöjjön is az első fénykép adag, ami finoman szólva sem tegnap készült. De jobb későn, mint soha, főleg mert igazából a kutya sem tudná hogy nem friss ha nem kotyognám el. Hisz akkor sem volt hó a képeken, sőt sütött a nap ezerrel, fázni sem fáztam, talán csak az óceán nem volt olyan pisi meleg, mint mostanság :D
Jajj de mielőtt... szóval eszembe jutott egy sztori amit el akartam mesélni. És végre kamuznom sem kell hol történt, mert azért egy-két részletet el szoktam ám kendőzni, na szóval az üzletben az egyik vásárló (vagy inkább beszélgető partner) mesélte. Szokásos kérdés honnan jöttél, na és te. Titkolni sem tudnám hogy nem vagyok harmadik generációs helyi kislány, meg amúgy is jobb téma, mint a de szép idő van. Na a pasi, vagy inkább bácsi Dél-Amerikából jött. Mikor meghallotta, hogy Hungary elmosolyodott, aztán nosztalgiázott egyet. Anno régen a helyi városba ahol élt érkezett egy nagy magyar futballista edzőnek, aki jó barátja lett és azóta is vallja, hogy ő volt a legnagyobb focista. Hát persze, hogy Puskás Öcsi. Mikor mondtam, hogy idős korára hazaköltözött és már meghalt sajnos, elkeseredett egy picit, de meg kell mondjam, ez is egy olyan pillanat volt, mikor büszkén vállaltam, hogy honnan jöttem. Amúgy rengeteg hasonló kis történetet tudnék mesélni és senki ne gondolja, hogy csak Puskás az egyetlen amit tudnak rólunk. Igenis nagyon sokan tisztában vannak hol van Magyarország, milyen szép Budapest, és talán még a Balatonról is hallottak néhányan.
Na és akkor tényleg jöjjön néhány kép, nehogy már anélkül térjek vissza. A dátum hopp április 9, szóval kicsikét régebbi, de azért talán még emlékszem néhány részletre :) Nem mindig megyek ám túl messzire, van hogy megelégszem a saját kisvárosom rendezvényivel így, most sem volt máshogy.
 |
| Saját kiskertem virága. Azóta már más virágzik helyette |
 |
| Fort Lauderdale mondjuk központja |
 |
| Kis kacsa úszik verseny. Otthon is van, de ott sosem néztem meg |
 |
| Versenyeztettem is, meg szereztem is egy kicsikét |
 |
| Na nem ezt a hatalmas jószágot :) |
 |
| Az én kis kacsám ott napozik a széken, elmentünk sétálni |
Korán érkeztem a rendezvényre, vagy inkább a rendezvények kezdődnek itt valamiért késői időpontban és nem a reggeli nélkül korán útrakelő magamfajtákhoz igazítják, így elindultam egy nagyobb sétára időtöltés lévén.
 |
| Na azért nem mentem Velencéig |
 |
Csak sétafikáltam egyet a "folyó"parton
Azt a sárga fát persze megnéztem a túloldalról is |
 |
| Néha kell egy kis helyi reggeli is |
 |
| Elég egyedi ízlésre vall a Ferrari színe, de nem biztos, hogy visszautasítanám :) |
 |
| Megyek át a folyó felett, látnom kell a sárga fát odaát |
 |
| Hát ezért keltem át a vízen. Szép sárga |
 |
| Ilyen. Milyen? Fogalmam sincs |
 |
| Hopp, keresztforgalom |
 |
| Érdekes helyen is nőnek itt pálmafák |
 |
| Hangulatos kis kertecske |
 |
| Ki hajóval, ki kajakkal... csak én sétálok mindig |
Aztán lassan elindultam visszafelé, nehogy lemaradjak a nagy versenyről.
 |
| Hogy kerülök néha a semmi közepére nem tudom |
 |
De persze ott is vannak történések, ahol sosem gondolnám.
Zenekar a sínek mellett |
 |
| Na már itt is a versenyre készülnek :D |
 |
| A folyó túlpartján foglaltam helyet |
 |
| Nagyon izgultunk már :) |
 |
| A verseny résztvevői a teherautón készülnek a nagy megmérettetésre |
 |
| Ideát nagy a nyugalom |
 |
| Odaát persze már gyűlik az őrjöngő tömeg :D |
 |
| Kell egy kis slagos rásegítés úgy látszik |
 |
| Nagyon szurkol :D |
Aztán mire már a nagy izgalmak lezajlottak, átsétáltam a túloldalra megnézni én is mi folyik odaát. Sajnos a 10 nyertes között nem szerepelt a nevem, pedig elég nagy tárgyi meg pénz nyeremények találtak gazdára. A fene.
 |
| Mindenhol van egy híd persze, így nem kell úszni |
 |
| Begyűjtik a versenyzőket |
 |
| Elég fáradtnak tűnnek |
 |
| Kell is nekik a segítség, hogy nyugovóra térjenek |
 |
| Elég fáradtak, de büszkén mosolyognak, hisz megcsinálták |
 |
| Pápá kiskacsák |
 |
| Na volt nagyobb kacsa is. Aki ráadásul kacsatáncot járt :D |
Sétáltam egyet a nagy izgalmakra. Voltak egyéb állatok is a kacsákon kívül.
 |
| Nyuszmusz |
 |
| Meg mindenféle |
 |
Asszem ez az igazi kacsa, ha nem, akkor elnézést.
Pesti kislány vagyok, a kiscsibétől is féltem mikor először láttam |
 |
| Kiskecske, ezt még én is tudom |
 |
| Jajj meg egy cuki kismalac |
A nagy állatkodás után visszanéztem a kacsákra. Vicces volt, többen folytatták a versenyt és próbáltak disszidálni. Összefogdosták mindet végül szépen lassan, bár azért én egyet-kettőt láttam sikeresen elmenekülni így is.
 |
| Menekülnek |
 |
| Hopp egy igazi túlélő |
 |
| Itt próbáltak lelécelni és ahogy látszik megbújtak páran a móló alatt is |
Aztán elandalogtam én is. Találtam még egy sárga fát, nem tudom ez valahogy ilyen sárga napra sikeredett. Közelről is megmutatom a virágot megint, hátha tudja valaki azonosítani mi a fene ez. Aztán lehet, hogy nem is különös, de legalább kacsa-sárga :D (Mondjuk mintha az igazi kacsa fehér lett volna, de nekem a műanyag jobban tetszett :DD)
 |
| Nem gyümölcs, virág bimbó |
 |
| És olyan kinyílva |
Aznap este még rátaláltam egy idézetre is, ami nagyon tetszett, ezért most idebiggyesztem, pedig aztán egyáltalán semmi köze a sárga kacsákhoz. Na jó éjt (legalábbis nekem) és ígérem jön a folytatás hamarosan, vége a szünetnek remélem.
