Gator boys

A kirándulásunk utolsó napján Florida legnagyobb - területileg mindenképp - látnivalóját tekintettük meg. Az Everglades mocsár területe Florida harmadát elfoglalja, hihetetlen állatvilággal és növényvilággal. Az egyik parkban többször is jártam már, így most direkt másikat választottam, lássak már én is valami újat :) Otthon az Animal Planet-en megy mostanában is a műsor, amit anno sokat néztem én is Gator Boys címen. Bár igazából van köztük egy lány is, na mindegy. A sorozat arról szól, hogy ha egy helyi talál egy aligátort a kertjében vagy a medencéjében, kihívja ezeket a srácokat, akik kisebb-nagyobb küzdelmek árán eltávolítják a nem odavaló állatot és elviszik a saját parkjukba megőrzésre. Na ez a park élőben is létezik, állítólag a főszereplő srác is tényleg, de legalábbis az aligátorok biztosan.

Az Everglades-ben létrehozott szórakoztató parkoknak általában két fő látványosságuk van. Egyik a csónakázás a vízen, a másik pedig az aligátor show. Mi az előbbivel kezdtük. A hajó neve airboat, ami propellerrel siklik a víz felszínén, így kímélve az élővilágot. Mondjuk kicsit zajos jószág, de úgy tűnik az állatok már megszokták. Ahogy talán a növények is :)

Jó korán érkeztünk, így szerencsére egy szűk körű, majdnem magán túrán vehettünk részt, az utánunk levő hajók már mint csurig telítve voltak. Így kedvünkre fényképezhettünk jobbra-balra ha akartunk.

Elég nyugodtnak tűnik minden

Bár ott valami mozog a vízben talán

Jajj és tényleg. Ott körözött körülöttünk egy aligátor

Mennyi tavirózsa (vagy mi)

Már megint jön a víziszörny. Remélhetőleg nem Enikő húsra vágyik :)

Azért jól megnézett magának

Itt már kezdtünk összebarátkozni :)

Tényleg jó sokáig nézegetett minket az aligátor, aztán továbbállt, így mi is hasítottuk tovább a vizet.

Mentünk rendesen

Nem akarom tudni mi lehet odalent

De idefent nagyon szép

Nini madarak

Őt is nagyon érdekeltük

Jött egy az én oldalamra is köszönni

Majd még egy

Meg egy másmilyen akit majdnem meg is simiztem :)

Mások is jöttek kutakodni

Volt hogy gyorsan mentünk, volt hogy lassan kutakodtunk újabb állatok után. Néha meg megálltunk és a kapitány aki egyben persze idegenvezető is leszállt közénk a magaslati üléséről és mesélt érdekességeket. Mutogatott képeket, hogy milyen volt az Everglades régen, mennyivel gazdagabb állatvilággal rendelkezett, amin nagyon munkálkodnak, hogy 5 éven belül visszaállítsák. És hogy hova tűnnek az állatok? Kivételesen nem az ember a hibás. Vagyis közvetve mégis. Ugyanis emberek szórakozásból kígyókat tartanak otthon, amiket megunnak és idehozzák elengedni. Így történt, hogy elképesztően rengeteg piton uralja már a környéket és megesznek mindent ami mozog. Madarakat, őzeket, párducokat, meg még a kisebb aligátorokat is. És csak szaporodnak és nőnek és jajj. Én ennek a témának nagyon nem örültem abban a vízhez nagyon közeli kis fém tákolmányban. Egy aligátorral még csak elszemezgetek, de nekem egy kis vízisikló látványa is sok lett volna, hát még valami hatalmas szerzeté. Na a lényeg, hogy erre szerencsére nem került sor. Nemrég említettem már, hogy mostanában rendeztek egy kígyó fogó versenyt, ami móka is (már akinek), na de főleg elősegíti, hogy hadd hulljon a férgese. Aki nyert 300 darabot fogott be kb. Hát sajnos elenyésző ahhoz az iszonyat számhoz képest ami már itt él, de rajta vannak hogy kitelepítsék, vagyis hazaküldjék Dél-Amerikába a nem ideillő jószágokat. Részemről nagyon támogatom a kezdeményezést, remélem sikerrel járnak.

Ilyen gyönyörű a táj

Nini megint egy madárka.
Mondjuk idegenvezetőnk felhívta a figyelmet, hogy az aligátoroknak finom eledel,
szóval csak óvatosan :)

Jajj de cuki, rám nézett 

A manus elég hitelesnek tűnt amúgy. Mesélt arról, hogy ha az Evergladesben ragadnánk és nem enne meg egy aligátor, egy piton vagy épp egy floridai párduc, akkor a növények nagy hasznunkra válnának a túléléshez. Levágott egy növényt (nádat vagy füvet), amit meghámozott és megmutatta, hogy tudunk a belsejéből sebkötözőt csinálni. Tök érdekes fogású száraz anyag volt. Na meg persze gyógyít is. Aztán elővett valami gyógyszert is ami bármelyik gyógyszertárban kapható és a kapszulát kinyitva azt a sebre vagy kígyómarásra szórva szintén milyen hatékony. Meg ilyenek. Mind nagyon hasznos sztori, de én csak azon reménykedtem, hogy soha a büdös életben nem lesz szükségem ezekre az okosságokra. Itt jegyezzem meg, hogy holnap 12 kilométeres gyalogtúrára megyek az Everglades egy szárazabb részére egy nemzeti parkba? Lesz nálam egy müzliszelet, innivaló, meg talán szúnyogriasztó. Remélem ennyi bőven elég lesz a túlélésemhez :D

Nemlétező sebkötözés folyamatban. Szegénynek a feje lemaradt a képről :)

Ahol az ég és a víz összeér

Még egy hajó robog a susnyáson túl

Ragadozómadarak is vannak persze

Ők indulnak, mi már megyünk kikötni

A hajókázás után a következő attrakcióra mentünk, kezdődött az aligátor show. Sajnos ahogy láttam a szokásos, ülőhelyekkel szépen kialakított hely zárva volt, így egy ideiglenes, kerítéssel körbekerített helyhez tudtunk csak odaállni és a fejek felett (az én méreteimet ismerve ez vicces, szóval inkább hónaaljak alatt :D) próbáltuk lesni meg hallgatni mi folyik odabent. Volt bent pár megfáradt jószág, mondjuk amúgy sem a rohangálásukról ismeretesek ezek az állatok. Bement egy fiatal csaj közéjük, kiválasztott egyet, ráült a hátára és mókázgatott vele picit, meg mesélt róla. Azt tudni kell, hogy ezekben a parkokban a legtöbb dolgozó önkéntes alapon dolgozik, csupán hobbiból és szeretetből. Ez azért becsülendő, főleg mert ő a kezét-lábát, meg néha az arcát is kockára tette a szórakoztatásunkért. Persze tudja hogy mit csinál a kis haverjával, na de akkor is.

Vannak odabent egy páran

Igen, ez az a hely

Kezdődik a móka

Ő már annyiszor látta a show-t, hogy unja, inkább arrébb sétált a sarokba :D

Tádám! Ilyesmik voltak

Na nehogymár én kihagyjam az érzést, milyen a vállamon cipelni egy aligátort

Kaptunk egy emlékképet is, hogy a kis csapatunk túlélte a megpróbáltatásokat :)

Aztán lassan eljött a búcsúzás ideje, csomagokkal megpakolva elrobogtunk a Miami reptérre, majd hazafelé már egyedül utaztam a hatalmas autóban. Másnap visszavittem, pedig addigra már eléggé kiismertük melyik gomb mit nyit/csuk, mi mire való. Nem mondom, hogy megszerettem a nagy kocsikat, de az biztos, hogy ennél kényelmesebben tényleg csak egy buszban fértünk volna el. Kb 1700 km-t mentünk a 4 nap alatt, kora reggeltől késő estig úton voltunk. Volt mit kialudnom másnap, hisz amíg a többieknek a kocsiban is volt lehetőségük, én addig is csak nyomtam a gázpedált - na jó, pontosabban újabb gombokat a cruise controlon :D

2016-os vadi új Chrysler. Izgi első túrája volt szerintem :)

Időközben megérkezett a saját tulajdonú rendszámom a kocsimra, így leszereltem az ideiglenest és felszereltem a narancsos, napsütéses államos vidám kis saját rendszámomat a kis sárga kocsikámra. 400 dollárba került, de innentől ez az enyém, minimális éves díjért. Ha új kocsim lesz, az is ezt fogja viselni, szintén díj ellenében, de amíg Floridában élek, ez tuti velem marad. 

Na nem ez, ez nem az enyém, csak olyan.
Nyuszi vagyok megosztani, így nem tud gyorshajtásért már látatlanban feljelenteni engem akárki :) 

Ha már beszéltem a floridai narancsról, íme. Egyet fizet, kettőt kap.
Ki kér? :D

És végül a saját bougenvillea bokrom. Igen, virágzik!
Hogy otthon mennyit szenvedtem egy kis csenevész túléléséért,
 itt meg csak úgy búrjánzik mindenfelé.

Hát sajnos ennyi volt, a vendégek elmentek. De persze utána sem maradtam sokáig nyugton, volt egy kis kiruccanásom délre most két napig és ahogy már írtam holnap túlélő túrára megyek. Ha ezt a kihívást sikeresen teljesítem, akkor legközelebb ezekkel jövök :)

Kincsesbánya és bányató

Egy kis visszatekintéssel kezdem. De csak azért, mert hozzám jutott néhány fénykép abból a rengetegből amit a többiek fényképeztek az utazás alatt. És így végre legalább van egyetlen fényképem például az első napról is, amikor a Coral Castle-ben jártunk. Jobb későn, mint soha :)

Nehéz a férfiak élete :)
A kép amúgy becsapós, középen nem apukám van :)

Ja és ha nem lett volna elég a múltkori halom űrközpontos fényképből, van még oda is néhány. Mármint sok, de azok közül legalább az alábbiakat még úgy gondoltam meg kell osztanom. Ha nem is a nagyközönséggel, de a hozzám közel állókkal mindenképpen. Na de hát egy blogot írok, szóval remélem megengedhetem magamnak, hogy mégis itt teszem közzé :)

Ebben a felállásban az elmúlt 16 évben biztos nem készült rólunk közös kép

És ilyet is ritkán, de ezt meg azoknak, akik hiányolni szokták, hogy kevés képen vagyok rajta (bár szerintem vannak kivételt képező bejegyzéseim). Szóval most veszek egy nagy levegőt, egy picit megenyhülök magammal szemben és a nagy fejem ellenére jöjjön két kép :))))

Apja lánya nagy vigyor

Ezt meg csak papagáj színek miatt.
Ha nem lett volna elég a sajátom, kaptam még egy színt magamra matricaként :)

Ennyit a visszatekintésből, nézzünk előre (vagyis mihez képest ugye, eltelt azóta egy hét :D). Na mindegy is, szóval harmadik nap. Mi mást érdemes még idekint csinálni, mint szép meg érdekes helyeket bejárni? Hát igen, shoppingolni. Lehetőleg egy egész napot (meg még egy másik felet másnap délután :D) Nem kérdés, hogy rengeteg kisebb nagyobb és hatalmasabb bevásárlóközpont van mindenfelé. Nyitott, zárt, emeletes vagy épp egy szintes. A környéken az egyik legnagyobba mentünk el, neve Sawgrass Mills. Na ez nyitott is meg zárt is, meg minden egyben, ugyanis hatalmas. Térkép nélkül esélytelen. Minden márka (vagyis majdnem) boltja megtalálható itt, Tommy Hilfigertől Michael Korsig. Na azért csak ezeket említem, mert ezek fő célpontok voltak. Mivel outlet mall minden le van árazva persze. Van ami kicsit, van ami jobban. De bárki bármit mond, szerintem nem eléggé. Mondjuk volt amelyik boltban a női cuccok nagyon jól le voltak akciózva, de a férfi cuccok valamiért nem igazán. Na persze az otthoni árakhoz képest így is jóval olcsóbbak, de az nem nehéz. Szóval ha engem kérdez valaki, én továbbra is azt mondom, hogy az outletekben található márkaboltoknál is olcsóbban meg lehet találni ugyanazokat a márkás cuccokat néhány erre szakosodott "vegyes" áruházban (TJ Maxx, Marshall, Ross, ilyenek). Persze ott a méret, szín, stb választék nem ugyanaz, de amennyivel olcsóbb ott minden, szerintem bőven talál az ember kedvére valót a halom áru között. Ez az állításom másnap délután be is bizonyosodott :) Persze azért a hatalmas bevásárló központban is sikerült egy-két kincset beszerezni, na meg egy-két bőröndöt is. Ami amúgy igencsak általános kép volt, kb minden harmadik ember egy újonnan vásárolt bőröndöt huzigatott-tologatott maga mellett az áruházban. Egyrészt mert azok is jól le voltak árazva, másrészt a vásárolt halom holmit mennyivel könnyebb már rögtön bőröndbe csomagolva furikázni.

Na hát erről a napról fényképem nincs, szóval lépjünk is tovább. Másnap a nyugati partra mentünk - persze csak Floridáéra :) - azon belül is két kedvenc helyemre. Minden szentnek maga felé húz a keze ugyebár :) Első állomásunk a gyönyörű és gazdag Naples (helyi Nápoly), majd a kagylógyűjtéseim helyszíne, Sanibel Island.

Naples város tele van gyönyörű és nem kicsi házakkal, kicsit autókáztunk a környéken, aztán becéloztuk a helyi mólót. Amit megjegyzem legutóbb én felújítás miatt zárva találtam, de tudtam, hogy mostanra már végeztek a munkálatokkal. Ez már Florida nyugati oldala, szóval ott a Mexikói-öböl van, mint víz, és eredeti fehér homok. Nem úgy, mint ezen az oldalon sok helyen, ahova úgy hozzák csak a homokot. Itt eléggé sok minden mesterségesen kialakított - persze attól még szép -, de odaát sok minden természetes. 

Igen, ez ilyen

Azért még tél van, a víz úgy néz ki max térdig kellemes :)

A frissen átadott móló. Mondjuk előtte sem volt csúnyább :)

Örülünk is magunknak

Na meg a napsütésnek

Jó hosszú ez a móló, kész gyalogtúra a végére érni

Van rajta élet az biztos

Egyszerű kora tavaszi hétköznap a parton

Mindenki csak döglik, senki nem röpizik

Ezt csak úgy a piros lámpánál a virágzó bokor miatt

Aztán robogtunk tovább Sanibel Islandre.

Ő is robogott, de megadta a módját

Na és akkor most jönnek a szokásos képek a szigetről ahol már megannyiszor voltam kagylót gyűjteni és fényképeztem halálra magam a gyönyörű környezettől megrészegülve. Azaz csak jönnének a képek. Ugyanis akkora csalódás ért, ami ritkán. A víz nem volt szép. Barna volt. Nagyon. Eleinte nem törődtem annyira vele, de aztán egyre jobban sokkolt. A szigeten körben mindenhol barna és picit sem úszásra csábító víz tárult elénk. Pedig még láttunk két delfint is ugrálni a part mellett, ahol legutóbb is találkoztam velük. De erről sincs fényképem. A víz sokkolt. Kagylót is épp hogy csak szedegettünk. Mondjuk a választék nem volt a szokásos, de a kedvem sem. Szóval nem maradtunk sokáig. Egy közeli boltba (ami szintén kedvenc és egy Key Westen, egy pedig ezen a szigeten található) azért még elnéztünk egy kis különleges és egyedi szuvenír vásárlásra, ahol persze nem bírtam ki és megkérdeztem mi a fene történt a vízzel. A hölgy kedvesen felvilágosított, hogy minden évben ezen időszakban Florida nagy tavának (Okeechobee) a vizét valahogy ide leeresztik és az műveli ezt a vízzel. Mindig lázadnak ellene a helyiek, mert a turistákat eléggé elriasztja a látvány, de egyelőre nem értek el semmit, marad ez az állapot. Szóval egy életre megjegyzem, hogy nem február vége és március eleje lesz az az időpont, mikor a legkedvencebb kagylógyűjtő helyemre ellátogatok. De az év bármely más időszakában továbbra is nagy lelkesedéssel és várakozással. Szóval nemsokára úgy néz ki lesz egy utam... :)