Kincsesbánya és bányató

Egy kis visszatekintéssel kezdem. De csak azért, mert hozzám jutott néhány fénykép abból a rengetegből amit a többiek fényképeztek az utazás alatt. És így végre legalább van egyetlen fényképem például az első napról is, amikor a Coral Castle-ben jártunk. Jobb későn, mint soha :)

Nehéz a férfiak élete :)
A kép amúgy becsapós, középen nem apukám van :)

Ja és ha nem lett volna elég a múltkori halom űrközpontos fényképből, van még oda is néhány. Mármint sok, de azok közül legalább az alábbiakat még úgy gondoltam meg kell osztanom. Ha nem is a nagyközönséggel, de a hozzám közel állókkal mindenképpen. Na de hát egy blogot írok, szóval remélem megengedhetem magamnak, hogy mégis itt teszem közzé :)

Ebben a felállásban az elmúlt 16 évben biztos nem készült rólunk közös kép

És ilyet is ritkán, de ezt meg azoknak, akik hiányolni szokták, hogy kevés képen vagyok rajta (bár szerintem vannak kivételt képező bejegyzéseim). Szóval most veszek egy nagy levegőt, egy picit megenyhülök magammal szemben és a nagy fejem ellenére jöjjön két kép :))))

Apja lánya nagy vigyor

Ezt meg csak papagáj színek miatt.
Ha nem lett volna elég a sajátom, kaptam még egy színt magamra matricaként :)

Ennyit a visszatekintésből, nézzünk előre (vagyis mihez képest ugye, eltelt azóta egy hét :D). Na mindegy is, szóval harmadik nap. Mi mást érdemes még idekint csinálni, mint szép meg érdekes helyeket bejárni? Hát igen, shoppingolni. Lehetőleg egy egész napot (meg még egy másik felet másnap délután :D) Nem kérdés, hogy rengeteg kisebb nagyobb és hatalmasabb bevásárlóközpont van mindenfelé. Nyitott, zárt, emeletes vagy épp egy szintes. A környéken az egyik legnagyobba mentünk el, neve Sawgrass Mills. Na ez nyitott is meg zárt is, meg minden egyben, ugyanis hatalmas. Térkép nélkül esélytelen. Minden márka (vagyis majdnem) boltja megtalálható itt, Tommy Hilfigertől Michael Korsig. Na azért csak ezeket említem, mert ezek fő célpontok voltak. Mivel outlet mall minden le van árazva persze. Van ami kicsit, van ami jobban. De bárki bármit mond, szerintem nem eléggé. Mondjuk volt amelyik boltban a női cuccok nagyon jól le voltak akciózva, de a férfi cuccok valamiért nem igazán. Na persze az otthoni árakhoz képest így is jóval olcsóbbak, de az nem nehéz. Szóval ha engem kérdez valaki, én továbbra is azt mondom, hogy az outletekben található márkaboltoknál is olcsóbban meg lehet találni ugyanazokat a márkás cuccokat néhány erre szakosodott "vegyes" áruházban (TJ Maxx, Marshall, Ross, ilyenek). Persze ott a méret, szín, stb választék nem ugyanaz, de amennyivel olcsóbb ott minden, szerintem bőven talál az ember kedvére valót a halom áru között. Ez az állításom másnap délután be is bizonyosodott :) Persze azért a hatalmas bevásárló központban is sikerült egy-két kincset beszerezni, na meg egy-két bőröndöt is. Ami amúgy igencsak általános kép volt, kb minden harmadik ember egy újonnan vásárolt bőröndöt huzigatott-tologatott maga mellett az áruházban. Egyrészt mert azok is jól le voltak árazva, másrészt a vásárolt halom holmit mennyivel könnyebb már rögtön bőröndbe csomagolva furikázni.

Na hát erről a napról fényképem nincs, szóval lépjünk is tovább. Másnap a nyugati partra mentünk - persze csak Floridáéra :) - azon belül is két kedvenc helyemre. Minden szentnek maga felé húz a keze ugyebár :) Első állomásunk a gyönyörű és gazdag Naples (helyi Nápoly), majd a kagylógyűjtéseim helyszíne, Sanibel Island.

Naples város tele van gyönyörű és nem kicsi házakkal, kicsit autókáztunk a környéken, aztán becéloztuk a helyi mólót. Amit megjegyzem legutóbb én felújítás miatt zárva találtam, de tudtam, hogy mostanra már végeztek a munkálatokkal. Ez már Florida nyugati oldala, szóval ott a Mexikói-öböl van, mint víz, és eredeti fehér homok. Nem úgy, mint ezen az oldalon sok helyen, ahova úgy hozzák csak a homokot. Itt eléggé sok minden mesterségesen kialakított - persze attól még szép -, de odaát sok minden természetes. 

Igen, ez ilyen

Azért még tél van, a víz úgy néz ki max térdig kellemes :)

A frissen átadott móló. Mondjuk előtte sem volt csúnyább :)

Örülünk is magunknak

Na meg a napsütésnek

Jó hosszú ez a móló, kész gyalogtúra a végére érni

Van rajta élet az biztos

Egyszerű kora tavaszi hétköznap a parton

Mindenki csak döglik, senki nem röpizik

Ezt csak úgy a piros lámpánál a virágzó bokor miatt

Aztán robogtunk tovább Sanibel Islandre.

Ő is robogott, de megadta a módját

Na és akkor most jönnek a szokásos képek a szigetről ahol már megannyiszor voltam kagylót gyűjteni és fényképeztem halálra magam a gyönyörű környezettől megrészegülve. Azaz csak jönnének a képek. Ugyanis akkora csalódás ért, ami ritkán. A víz nem volt szép. Barna volt. Nagyon. Eleinte nem törődtem annyira vele, de aztán egyre jobban sokkolt. A szigeten körben mindenhol barna és picit sem úszásra csábító víz tárult elénk. Pedig még láttunk két delfint is ugrálni a part mellett, ahol legutóbb is találkoztam velük. De erről sincs fényképem. A víz sokkolt. Kagylót is épp hogy csak szedegettünk. Mondjuk a választék nem volt a szokásos, de a kedvem sem. Szóval nem maradtunk sokáig. Egy közeli boltba (ami szintén kedvenc és egy Key Westen, egy pedig ezen a szigeten található) azért még elnéztünk egy kis különleges és egyedi szuvenír vásárlásra, ahol persze nem bírtam ki és megkérdeztem mi a fene történt a vízzel. A hölgy kedvesen felvilágosított, hogy minden évben ezen időszakban Florida nagy tavának (Okeechobee) a vizét valahogy ide leeresztik és az műveli ezt a vízzel. Mindig lázadnak ellene a helyiek, mert a turistákat eléggé elriasztja a látvány, de egyelőre nem értek el semmit, marad ez az állapot. Szóval egy életre megjegyzem, hogy nem február vége és március eleje lesz az az időpont, mikor a legkedvencebb kagylógyűjtő helyemre ellátogatok. De az év bármely más időszakában továbbra is nagy lelkesedéssel és várakozással. Szóval nemsokára úgy néz ki lesz egy utam... :)