Egy utazás izgalmai 1.rész

Facebookon már megreklámoztam, de akkor itt is, most volt másfél éve, hogy visszajöttem és elkezdtem az új életemet idekint. Nagyon megy az idő, rengeteg minden történt, de nincs megállás. Halad minden szépen lassan egy irányba, de azért mindig kapok egy-két leckét figyelmeztetésként, vagy csak erősítésként, hogy ha ezt is megoldod, akkor tényleg jó úton jársz. Most sem volt ez másképp, de előzménye is van a dolognak, előbb azzal kezdem, úgy lesz kerek a történet.

Csütörtökön bementem dolgozni és úgy döntöttem, a kisfőnök tudtára adom, hogy ennyi volt, eddig bírtam. Aki ismer tudja, hogy nehezen adom fel, de azt is, hogy maximalista vagyok. És bár ritkán érzem úgy, hogy valamit nem tudok megoldani, de ez esetben nagyon is azt éreztem, hogy amit csinálok, az nem felel meg az elvárásaimnak, de végülis nem is igazán akarok megfelelni annak, amit viszont igazából odabent elvárnak tőlem. Ugyanis nem megy az, hogy csak azokkal a vevőkkel vagyok kedves és mosolygós, vagy egyáltalán veszem észre őket, akik minimum pár száz dollárt ott hagynak az üzletben és aki csak nézelődik, vagy olcsó dolgokat néz azt finoman le kell szarni vagy még inkább kiüldözni. Ezt a többiek szófogadóan, sőt inkább alap tulajdonságból meg is oldják, de én máshogy vagyok összerakva. Az utolsó döfés ott jött el, mikor megjegyezték, hogy miért mosolygok meg hangosan nevetgélek annyit a vevőkkel, ez nem tetszik a kollégáknak. Megmondtam, hogy sajnálom, ilyen vagyok. Szóval csütörtökön megemlítettem a kisfőnöknek, hogy adok 2 vagy 4 hetet vagy amennyit kell, aztán viszlát. Persze kedvesen, jól nevelten, hogy érzem nem illek bele az itt már jól bevált rendszerbe és ezért. Aztán később előkerült a téma, hogy de hát készülnek bevezetni egy számítógépes rendszert a jelenlegi pénztárgép helyett és azt mondtam abban szívesen segítenék, és nem is titkoltam, hogy hát igen én igazából arra vártam, de sajnos abból semmi sem lett. Szóval ebben maradtunk és elmentem a péntek-szombati két napos (végre két egymást követő) szabadnapomra, és elutaztam. Messzire.

Saint Augustinba mentem, ami 430 km-re északra van tőlem. Korán reggel elindultam, kicsit több, mint 4 óra autókázás után meg is érkeztem az első kiszemelt állomásra. A kocsim kicsit furcsán viselkedett az úton, meg a tempomat sem nagyon akart szót fogadni, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, szóval bementem az aligátor farmra, ahogy terveztem. Persze nem gondoltam ezt át eléggé, délben a legjobb a tűző floridai napon mászkálni, és nem csak a 33 fok miatt, hanem a 100%-os páratartalom miatt is. Kb az első pillanatban folyt rólam a víz mindenhonnan és ez délután 5-ig így is volt végig. De hát így van ez itt.

Albino aligátor

Nem vicc, tényleg az

Milyen bátor vagyok

Kicsi albinók

Na ők már nem

Az igazi amcsi aligátor... velük szoktam találkozni az Evergladesben is

De itt nem sokat időztem, mert az első etetés kezdődött kicsit odébb.

Ők lesznek a desszert :)

Vannak egy páran

És szeretik a patkány húst

Körben rengeteg madár figyelt

A fán elképesztő mennyiségű fehér madár ült,
ha leesnek jók lesznek ebédre

Ezek itt már krokodilok voltak, nem aligátorok

Ha leszakad a híd, az etetés megoldva

Aztán hűsölés címén bementem különböző épületekbe kiállításokat nézni. Ez pl emlék az itt élő legnagyobb krokinak, ő volt Gomek. Több, mint 5 méter volt és 900 kiló.

Ő volt Gomek

Helyette már Maximo van. Ő még nincs 5 méter és nincs 600 kiló sem

Igen, ő is krokodil

Ott van. Visszatérek majd még hozzá

Bementem egy másik épületbe is, de onnan azonnal kifordultam, mikor hallottam hogy kígyók vannak odabent, szóval további hűsölés helyett inkább sétálni mentem a parkban.

Láttam komodói sárkányt

Mondjuk nem voltak túl ijesztőek, nekik is meleg volt

Nem mindig lehetsz biztos benne, hogy igazi vagy nem :)

Ő például nagyon is igazi

Mondjuk nem mozognak többet, mint a mű

Hintaszékből is lehet nézni őket

Szerencsére nem azzal a kenuval érkeztem :)

Etetem őket. Abból baj nem lehet

Ja amúgy az egész park felett lehet fákon mászikálni, meg kötélen csúszni (zipline). Hát nem tudom. Biztos izgi, de szerintem a krokiknak inkább. Tátott szájjal nézték mi folyik odafent. Várták a sült galambokat leesni :D

Ott lehet mászni

Meg járni-kelni

Van egy terület, ahol - a világon az egyetlen hely! - az összes létező krokodil fajtát bemutatják. Nem kell félni, nem untatok senkit ezekkel, pont úgy néz ki mind, mint egy krokodil :)

Így jártam Afrikában

Egy kis érdekesség

És Ázsiában is

Ott csúszik a kötélen valaki ha látszik

Na ez az amit nem akartam tudni, hogy ki lakik itt körülöttem minden nap :)

Beültem egy showra hűsölni. Két perc és inkább futottam ki a napra

Egyszerűen nem bírom a kígyókat. Megpróbáltam többször is. De inkább nem, köszi. Szóval nyugodtabb dolgokat kerestem inkább.

Például őket. Cukik és nem túl ijesztőek

A csíkós farkú verziójú makik pedig még annál is cukibbak.
Feltéve ha lett volna kedvük megmozdulni.

Na azért ennyire nem vadon, műanyag volt :)

Ő is cuki volt, sokat pofázott :)

Aztán eszembe jutott egy hely, ahol hűvös is van, meg nagyon érdekelt is. A nagy krokit mentem el meglátogatni. Ő Maximo. Egy medencében lakik, elkülönítve a többiektől. De nincs egyedül, vele él a barátnője is, Sidney. Alulról is megnézhetőek ahogy fürcsikéznek, nagyon látványos. Jó sok időt töltöttem ott, a TV-ben ment egy ismertető róluk, de egy idő után már én meséltem az újabb vendégeknek róluk :) Nagyon jól összebarátkoztunk, készítettünk közös képeket és sokat mosolyogtunk :D Na de tényleg, nagyon érdekes volt innen alulnézetből látni őket - holott sosem szeretnék a vízben így összetalálkozni velük -, jó alaposan szemre lehetett vételezni minden mozdulatukat és a testüket. Akármennyi időt el tudtam volna ott tölteni velük.

Maximo és Sidney. Nagy a szerelem

Fél óráig is bírja egy levegővétellel. A csaj sűrűbben járt odafent

Aztán mindig hamar visszatért és beszélgettünk tovább :D

Krokodil. A negyedik foga felfelé áll. Egyik ismertetőjel

Látszik a méretbeli különbség

Érdekes látvány ilyen szögből látni

És nagyon közelről vizsgálgattam őket, ami picit sem zavarta egyiket sem

Azért ilyet sem lát mindennap az ember. Mondjuk lehet jobb is :)

Ha a pasi arrébb mászott, a csaj mindig kúszott mellé újra

Alszik, de azért tudja hogy figyelem

Ő is

Csíííííz

Fogjuk rá, hogy mosolygunk

Sidney a cuki kis lábain el akar mászni a fényképemből :)

Szóval jó sokat időztem odalent, de aztán csak elindultam tovább, mert kezdődött egy újabb etetés, meg még mást is szemügyre akartam venni. Ha másért nem, miattuk visszamennék ide mégegyszer. Lolita mellé találtam további rabságban élő barátokat.

Visszajöttem a rengeteg madár közé

Valamin nagyon vitatkoznak

Kék tojások a fészekben ha látszik

Meg rózsaszín kacsacsőrű madár (persze nem ez a hivatalos neve)

Neki is vannak tojásai

Elképesztően sok kroki volt itt

Madár-fajta sem volt ám kevés

Aztán a krokodiloktól visszamentem az aligátorokhoz, most ők ettek.

Nem túl izgatottak

De aztán már persze igen

A kajáért még megmozdulni is képesek

Simogatást is kér :D

Aztán be is ment közéjük a lány, de sajnos nem történt semmi említésre méltó

Beszélt róluk érdekességeket, de birkózás nem volt

A park 6-kor zárt, de nem bírtam odáig. Nagyon meleg volt, éhes is voltam, szóval elindultam lassan kifelé a parkból, mert még szállást is kellett valahol találnom éjszakára.

Még visszamentem elbúcsúzni a madaraktól,
 meg persze Maximóéktól is

Nini egy virág

Még egy kicsit rusnya jószág a végére

Ő az egy törpe kajmán

Na most hova lépjek és hova ne

Piros a szeme, mint a nyuszinak

Persze volt gator store is... benne sok pici beetle... ez egy jel volt?

Szóval beültem a felforrósodott kocsiba és elindultam szállást keresni. A picike viszont nem igazán akart menni, ha kitapostam a lelkét is csak 40-el vánszorgott. Tudtam, hogy baj van, így egy közeli szálláson meghúztam magam és elkezdtem telefonálgatni szerelő után. Péntek este lévén nem sok sikerrel, de kora reggelre lebeszéltem egy találkozót egy európai kocsik szervizével. Szóval így egy gyors zuhany után inkább gyalog mentem a városba egy nagy sétára.

Ott hagytam árván az "útszéli motel" parkolójában
és nélküle mentem sétálni

De azt hiszem ezt a sztorit már csak legközelebb fejezem be, kellenek az izgalmak máskorra is :)