Megint egy kis mocsár kaland

Május elsején elmentem az idei utolsó túrára, hisz jön a nyár. Ami vicces itt az örök nyárban, de sajnos tényleg. Az igazi nyár izzasztóan fülledt meleg, nincs túl sok értelme olyankor kirándulgatni, főleg nem az Everglades környékén, ahol a szúnyogok sem könnyítik a helyzetet.

A Big Cypress, azaz a nagy mocsári ciprus rezervátumban jártunk. Ez nem az Everglades nemzeti park része, de attól még látogatható, max nem annyira védett terület, hogy ha baj van, akkor számíthatunk helyi segítségre :)

Ráadásul itt a nyár az esős évszak ugye - kivétel idén télen mikor az El Nino-nak köszönhetően a száraz időszakban viccesen sok eső és mindenféle viharok, na meg még hideg is boldogított minket -, szóval elvileg júniustól itt a hurrikán szezon, ami nagy esőkkel is jár, így ez a terület eléggé víz alá szokott kerülni. Olyan 1 méteres víz alá :) Szóval jól kihasználtuk, hogy akkor mentünk, mikor épp még nagy szárazság volt, így nem kellett újra az aligátorokkal úszni :) A terület harmadát ciprusok borítják, de nekem nagyon tetszett, hogy fenyők is vannak, ami itt azért ritkább. Nem úgy pálmafák, na azok mindenhol vannak.

Florida közepén

Kapu van, de persze nyitva

Volt kis ismertető tábla is, meg egy nyitható asztalka

Hamar elvették a kedvemet, hogy felnyissam az asztalt, azt mondták bármi lehet odabent, kígyó vagy akármi. Én persze el is hittem. Aztán persze más kinyitotta, a két műanyag doboz látványától el is állt rögtön a lélegzetem, hogy tényleg valami sziszeg odabent, de aztán persze kiderült, hogy csak papírok vannak ott :) Beregisztráltuk magunkat, hogy hányan vagyunk, aztán kifelé is beírtuk, hogy mindannyian épségben távoztunk is. Az is kiderült, hogy nem járnak erre annyian, mint az egyéb parkokban, biztos félnek attól, hogy nem annyira védett a terület. Hisz még WC vagy kis szuvenir bolt sincs, persze hogy ez elrettentő lehet egyeseknek :DD

A rémisztő műanyag dobozok

Elég korán reggel volt a találkozó, mert aztán utazni is kellett eleget, hogy elérjünk a célpontig, de még így sem volt túl késő, mire útnak eredtünk. De meleg, na az már nagyon volt. Persze szúnyogriasztó spray és naptej illat lengett minket körbe, szóval legalább ezektől az ellenségektől úgy ahogy védve voltunk.

Mi valahogy több útvonalat is bejártunk, így elég sok mérföld lett a végére

Volt tábla térképpel is, oda volt írva, hogy fényképezzük le, hát meg is tettem. Na nem mintha ez sokat segített volna nekem ha egyedül maradok, hogy merre van arra. Nagy úton indultunk, aztán kis ösvényeken haladtunk, majd volt mikor út nélkül mentünk erre-arra. Szóval jó a térkép, de jobb, hogy voltak velünk akik tudták is hogy merre járunk.

Biztos segít, de nem túl részletes

Még a nagy úton, azaz a túra elején haladtunk, ahol egy folyó (ami persze inkább mocsár sok helyen) haladt mellettünk. Sokat nem kellett várnunk, hogy a partján megpillantsunk egy-egy aligátort. Azaz a túra végére vagy hatot-hetet is láttunk, különböző méretekben, vagy a parton, vagy épp a vízben. Szerencsére egy sem volt a mi oldalunkon, tudták ők jól, hogy ők sem akarnak közelebbről látni minket, mint mi őket :) Bár ki tudja, simán lehet, hogy kisebb, susnyásabb utakon ők láttak minket baromi közelről, csak mi baktattunk nagy nyugodtan, hogy nincs ott senki sem. Végülis ott ők vannak otthon és nem mi.

Első jószág, nem is picike

Ugyanaz kicsi közelebbről. Na nem mentem ám közelebb :)

Baktatunk

Ők meg csak napoznak. Másik jószág

Már dzsungelesebb a terep

Elég nagy a szárazság, jól jön majd nekik az eső

De elég buja a növényzet mindenfelé

Megint más a táj. Eléggé változatos volt egész úton

Kis fenyők, nagyon cukik

Igazából mindig másfelé mentünk, mint amiről eredetileg szó volt :)

Egyre keskenyebb az ösvény, vagy nincs is.

Kb itt jártunk, mikor nagy boldogan előrébb vonultam a többiektől, hogy majd én leszek a felvezető. Butaság volt. Egy az, hogy aki elől van, az szedi le a pókhálókat, bár ezt azért úgy ahogy megúsztam. De mikor előttem átszaladt - hehe nincs is lába, szóval siklott - egy szerintem hatalmas kígyó, szerintük csak pici sikló, hamar elegem lett a vezető szerepből. Jobb nekem a harmadik-negyedik hely is most az egyszer, a fene egye meg :D

Ziláltan, izzadtan, kígyó utáni rettegésben, de azért mosolyogva :D

Már megint ezek a kis cukik. Ilyet nem láttam idekint máshol

Megyünk-mendegélünk

Egy kis dombra lecsücsülünk

Elmentünk a kemping területre is, hogy megnézzük. Hát, jól felszerelt. Egy tisztás. Egy darab fa a nappaliban. Kábé ennyi. Mindegy, arra jó volt, hogy legalább volt egy viszonylag nagyobb terület, ahova bátrabban le lehetett kucorogni a földre, így megpihentünk és eszegettünk. Felállni jajj de nehéz pihenkészés után, na meg elindulni! De mivel sátrunk nem volt, csak mentünk tovább.

Nappali kanapéval a kényelmesebbeknek

Ezzel meg mi történt. Nem áll valami biztos lábakon

Szegény eléggé kiszáradt. Pedig nem is az én szobanövényem :D

Nem villanyoszlopok

Már közelítünk valami út felé a semmiből. Az is valami

Valami bogár. Ezek szerint még van élet rajtunk kívül :)

Aztán végül meggyötörten, főleg a melegtől, de a távolság sem volt túl rövid, visszaértünk a szélesebb útra, így újra megcsodálhattuk a napfürdőző vagy épp fürdőző aligátorokat a túlparton. De én örültem nekik, mert azért eléggé a semmi közepén sétáltunk a susnyában, és általában szoktunk találkozni más civilizált élőlényekkel is a túrák során, de itt senki nem járt rajtunk kívül. Szóval úgy néz ki, az elején a naplóbejegyzés nem tévedett, nem elfelejtettek regisztrálni az emberek akik bejöttek, hanem úgy egy hónapja járt előttünk erre utoljára valaki.

Úszik felénk, kíváncsi

Ő is a vízbe tart. Mi van ezekkel, megéheztek?

Természetesen nagyon jól éreztem magam, csoda különleges tájakat lehetett látni odabent, na meg a stressz sem igazán jellemző a területre. Sokszor csak baktattunk csendben, pedig voltunk vagy 15-en és hallgattuk a semmit, meg a madarakat. Vagy épp a sikló kígyókat, a fene, ez nagyon megragadt. Na de a lényeg, hogy most pár hónap kiránduló szünet, az esti sétákra meg már a munka miatt nem tudok csatlakozni általában, szóval marad a saját sétafikám erre-arra. Legközelebb szerintem megint egy olyannal jövök.