Vadkemping, vadkajak

Épségben túl vagyok a kempingezős kajaktúrán, szóval van mit mesélnem.

Péntek délután indultunk. Letettem a kocsimat valakinél, onnan többen, két kocsival indultunk útnak. A cél olyan 450 km-re északra volt, szóval várt ránk egy jó kis út a péntek délutáni dugóban. Persze csak egy ideig volt forgalom, néhány várossal feljebb már a kutya sem jár, legalábbis nem annyian, mint erre lefelé, így végül egy-két megállót beiktatva este fél 9 felé meg is érkeztünk a kempingbe. Úgy alakult, hogy én 4 brazillal keveredtem egy csapatba, közülük sem ismerte mindenki egymást, de ők legalább baromi jól el tudtak cseverészni egymással portugálul. Én meg csak pislogtam, kínomban néha elkezdtem magyarul beszélni, hogy ha ők így, akkor én meg úgy. Persze senki sem értett, de legalább rájöttek, hogy talán angolul kellene beszélniük. 

Amúgy az első t betűnél hallani, hogy brazilok. Today. Csudéj :) Volt egy kutya, őt Csu-nak hívták. Akkor vajon Tu? Ja, hogy a kutya nem brazil, szóval ez nem t, azaz Chew :D

Naplemente útközben

A csapat egy része még útközben

Megérkezés után kezdésnek, sajnos már sötétben, sátorállítás várt ránk, amit végül gyorsan és sikeresen teljesítettünk. Aztán átsétáltunk a többiekhez, mert már várt ránk a vacsora. Zuhanyozni éjfél után jutottunk el, ami amúgy várakozáson felüli szuper tiszta és rendes hely volt, ennek felettébb örültem. Összesen amúgy több, mint 30-an volt a csoportunk szétszórva a kempingben, sokan lakókocsival. Persze azért mások is voltak rajtunk kívül, de kétségkívül mi voltunk a leghangosabbak. Ránk is szóltak késő éjjel, hogy maradjunk csendben, nem úgy van az, hogy az erdő közepén csak úgy ordibálsz, mások aludni akarnak. Hát jó nekik.

Később ugyanis én is megpróbáltam, nem sok sikerrel. Hajnal 2 és 4:30 között sikerült teljesítenem ezt a feladatot, többet sajnos nem. Mindenféle zaj volt a sátor környékén, leginkább azt hallgattam. Néha szemerkélt az eső, sokszor meg motoszkált valami. Közben az időjárás jelentést izgatottan figyeltem, ugyanis a közelben tornádó jelentés meg nagy vihar jelentés volt folyamatban. Kb egész éjjel. Mindez az erdőben a fák alatt külön öröm. Amúgy nem voltunk túl távol a civilizációtól, mert néha vonat dudálást is lehetett hallani. De ettől függetlenül fekete medvéktől párducokon át mindenféle lakik arrafelé, szóval a vonat nem nagyon vigasztalt. Olyan is volt, hogy a sátor közelében valami elsomfordált, centikre a fejemtől, de szerencsére sátron túl. Azért a földön fekve nem éreztem magam túl védettnek. Ha valami arra fut és nem látja a sátrat, csak átesik rajta pont rám esik. Hát, ilyeneken sikerült gondolkoznom alvás helyett. Hajnal 5-kor már nagyon elegem volt. 7-kor ébresztő és ahelyett, hogy aludnék itt mocorgok a kinti mocorgókkal együtt. A hasam olyan 6 felé hatalmasat korgott, talán nem ártott volna rendesen ennem napközben. Legalább odakint hallották, és nem vágynak amúgy is éhező eledelre :) Ja amúgy a hálózsákra első éjjel nem volt szükség, így legalább a polifoam-mal együtt fogjuk rá puha volt. Itt jóga matracnak hívják a polifoam-ot. De vajon hogy hívták gyerekkoromban mikor még én is élveztem hogy kempingezhetek, akkor még nem is létezett a jóga. Mondjuk akkor gumimatracon aludtunk. Most volt aki hozta magával a felfújható ágyat (air mattress) meg párnát meg mindent. Mondjuk egy párna nekem sem ártott volna, de a fene se tudta hogy működik a földön alvás, olyan rég volt már ilyen.

Hajnal 1, jönnek a felhők
(én a kék pötty vagyok ha látszik)

Hajnal 2. A rózsaszín tornádó, a zöld vihar jelentés

Szóval nincs messze

Hajnal 5 előtt. A vihar egyre közelebb

Hajnal 6. Hideg nincs. Eső már van
(nem igazán tudta követni az alkalmazás a valós időjárást)

Reggel 7. Szakad odakint.

Azért megyünk reggelizni. Lakókocsik a fák alatt

A távolban a hiper-szuper fürdőszoba

A vihar első jele 5:50-kor érkezett egy hatalmas villámlást követő dörgés személyében. Aztán elkezdett esni. Majd jobban esni. Mármint az eső, nem a sátorban alvás. Mire megszólalt az ébresztő reggel 7-kor már kimászni sem volt kedvünk a sátorból úgy szakadt. De aztán lassan mégiscsak, 8-kor vár ránt a reggeli az egyik lakókocsinál, 9-kor meg indulás kajakozni. Na ja.

Szalonna-hegy

Készül a habos kávé... színes cukorral

Még csak a korán kelők vannak ébren

Azért egy Dunkin Donuts mindig van a közelben, így fánkok is érkeztek

 

Egyszemélyes kotyogós :)

És a dobozos Dunkin Donuts kávé
akinek már nem jutott a helyben főzött

Reggeli közben hamar sikerült lebeszélnünk egymást a kajakozásról. Engem már az eső ténye is zavart, de a villámlás szerencsére másokat is. Így vártunk. Végül 11 felé elkezdett derengeni az ég és útnak indultunk kocsikkal és kajakokkal a kicsit odébb lévő indulási helyre. Útközben sajnos az a döntés született (nem az én érdekemben), hogy nem az eredetileg tervezett sráccal fogok egy dupla kajakban evezni, hanem egy lánnyal. Akkor még nem sejtettem, hogy ez volt az a pont, ami az egész szombati napra rányomta a rossz szájízű bélyeget.

A kajakokat meg kenukat egyesével gurígattuk el a kocsiktól a folyóhoz

Ellenőrző pont, hogy nem viszünk-e olyat ami nem szabad

Nem lehetett magunkkal vinni semmi eldobható szemetet, azaz a kaják csomagolását vagy az üdítők műanyag üvegét. Ezért ha nem volt nálad saját kulacs így jártál. Nálam szerencsére volt, a müzli szeletet meg kicsomagoltam és úgy raktam be a táskám egyik zsebébe. Ami utána jól beleázott és beleragadt, de a fenének sem volt kedve vagy ideje útközben enni úgysem :)

Ellenőrző személyzet

Kedv csináló tábla :)

Az alsó képre inkább rá sem néztem

Ez lesz a szerencsés dupla kajak, amiben ülni fogok

 

Ne etessük az aligátorokat és ne menjünk közel. Oké.

Hát eső az volt bőven, meglátjuk milyen lesz a folyó

Indulásnál elég barátságos, épphogy folyó patakocska

Itt járunk

Kutya a csónakban, áthúzott kutya a táblán :)

Ő nem velünk volt, de nagyon beöltözött.
Megjegyzem itt nem ciki a zászlót viselni, sőt

Aztán lassan végre mi is elindultunk. Utolsók között, mert valamire mindig várni kellett, én meg már tűkön ültem. Hát a víz egyáltalán nem olyan volt, mint amit a csalóka induló kép mutatott. Keskeny folyó, mindenhonnan belógó meg lelógó ágakkal, kidőlt fákkal. Volt, hogy inkább átmásztam volna felette, mint átevezni alatta. A víz meg gyorsan vitt, de persze általában nem arra, amerre mi akartuk, hanem neki a partnak. Ahol persze aligátorok lehettek, egyet láttunk is odakint. A lelógó ágakon meg fákon meg ki tudja mik, mindenki azzal rémisztgetett körbe, hogy ne nyúljunk hozzájuk, menjünk át gyorsan alattuk, mert pókok, kígyók, bármik lehetnek rajtuk. Ráadásul hiába akartam valamerre evezni, a mögöttem ülő lány mást akart. Folyamatosan próbálta mondani mit csináljak, de bennem emberére talált. Én aztán véletlenül sem azt csináltam, mert akkor mindig megjártuk, hanem inkább mentem a saját fejem után, ahogy én gondoltam. És az általában be is jött volna, ha ő épp nem pont az ellenkezőjét csinálja ott hátul. Egy ideig próbáltunk együtt dolgozni, egy ideig működött is. Aztán mikor elfáradt és beszólogatott, akkor betelt a pohár és nyomtam ahogy csak bírtam, csak érjünk a végére. Egyszer-kétszer ő szorult be ágak alá, néha én. Nem voltunk boldogok és vidámak, be kell vallanom. 

Mindezt olyan 13 kilométeren keresztül. Így fényképezni nem sok esélyem volt, csak mikor a tömeg felgyülemlett valahol egy-két nehezebb szakasznál és senki sem tudta hogyan tovább. Pedig a táj szép lett volna, ha lett volna lehetőségünk és erőnk élvezni. A vége felé láttunk egy elég termetes aligátort a vízben, pont ahol elég nehéz volt a csónak irányítása vagy épp a bent maradás, szóval nem volt vicces. Kicsit odébb az ok is megvolt, miért volt ott az állat. Hatalmas keselyűk keringtek meg szobroztak egy hatalmas államtetem körül, egy fél szarvas volt a víz közepén fent akadva, ráadásul az illata sem volt túl étvágygerjesztő. Legalábbis nekünk nem. Elképesztően és elmondhatatlanul boldog voltam, mikor egyszercsak megláttam a végét ahol az emberek már szálltak ki a kenukból és kajakokból, és végre szárazföldet ért a lábam. 

A táj nem rossz

Balra ott egy kidőlt fa, az alatt át kell bújni

Megint összetömörültünk

Így tartottunk egy kis szünetet és megbeszélést. Félúton jártunk

Az én mosolyom nem őszinte. Itt már leginkább csak én eveztem

Ők legalább egyedül küzdenek az életükért :)

Végre vége

Arra tovább szélesebb a víz, de nem bánom, hogy nem megyünk tovább

Jöhet a visszapakolás. Jó móka

Így milyen mesebeli a táj, nem igaz?

Mint utólag kiderült ez a szakasz a váló-szakasz. Ugyanis ha párok vagy barátok indulnak el együtt egy dupla járművön, garantált hogy válás lesz a végére. Mit szóljak én, aki egy vadidegen lánnyal indult útnak? Ráadásul hiába volt oda, hogy ő mennyit edz meg 3 óránként eszik, így félúton már éhen akart halni, mégis én voltam az aki végig nyomta az egész utat. Sajnos a dupla kajak véletlenül sem úgy reagál bizonyos mozdulatokra, mint az egyszemélyes, főleg ha valaki hátul valami egész mást csinál amit kellene, így kész csoda hogy elértünk a végére. Sőt, egyszer sem borultunk bele, csak néha majdnem. Volt aki borult amúgy. Veszítettek el papucsot meg napszemüveget is. Volt aki még úszott is a cuccáért a vízben, ami nem biztos, hogy jó móka ha tudjuk hogy aligátorok élnek ugyanott. De szerencsére mindannyian épségben megúsztuk, bár én abban biztos voltam, hogy másnap ugyanezzel a felállással nem indulok útnak. Egy viszont tutira kiderült, nem vagyok jó csapatjátékos, sokkal inkább megyek a saját fejem után, nem fogadom el, hogy más mondja meg mit csináljak. Mondjuk ezt eddig is tudtam, főleg nem hallgatok egy olyanra, akit nem tartok megfelelő tanácsadónak. De legalább én küzdök erőmön felül is és soha nem adom fel.

Ezek után már csak a visszafelé utat kellett kibírni a kocsiban a nyakig vizes ruhában, ahol ezerrel nyomták a klímát jó szokás szerint. Aztán végre visszaértünk a kempingbe, irány a zuhany, majd vacsora. Végül ivászat, zenélés, móka-kacagás. Már akinek. Én nagyon el vagyok rontva. Nem iszom, nem szeretem nézni ahogy emberek annyit isznak, hogy elesnek meg dülöngélnek és próbálnak társalogni velem, de másnap arra sem emlékeznek, hogy láttak-e már. Szóval néhányan inkább visszavonultunk a saját kis tábortüzünkhöz és normális emberek módjára beszélgettünk, majd éjfél körül eltettük magunkat másnapra. 

Éledezés és vacsora

Gitár és harmonika, minden előkerült

Tábortűz

Éjszakára a viharnak köszönhetően nagyon lehűlt a levegő. Előző éjjel mikor nem aludtam 23 fok volt, szombat éjjelre 12 lett. Hálózsák nagyon kellett, úgy valamennyire elviselhető volt a hideg földön feküdni. Annyira, hogy reggel 7-ig aludtam is mint a bunda. Mondjuk ez gondolom leginkább a fáradtságnak is köszönhető volt. Vasárnap újabb kajak túra várt ránk, de ezt már inkább legközelebb mesélem el.