2016. március 27., vasárnap

Telihold party

Volt egy kis teliholdnézős óceánparti party ahova hivatalos voltam. De ha már felautókáztam egy másik városba, miért is ne nézném meg jobban magamnak. Így órákkal előbb elindultam és perszehogy sétáltam egy nagyot. A találka egy mólónál volt, így ott leparkoltam, majd elindultam a parti sétányon észak felé, mert tudtam, hogy arra valahol van egy világítótorony is. Hát nem volt közel és az út csak félig ment a parton, egy idő után már egy autóút mellett tudtam csak sétálni, de mielőtt feladtam volna egy szép kis kertvárosi részre értem megint, így végül eljutottam a világítótoronyig, legalábbis a közelébe. Aztán meg persze mindez visszafelé. Szóval nem volt mindig a legszebb a látvány, de persze mindig akad amiért megéri nekiindulni.

Rá nem vonatkozik, hogy ne smsezz vezetés közben :)

Helyi móló. Nem tetszett.
Sirályok és pelikánok helyett galambok voltak

Azért a mólóról egy szokásos beach fotó

Na meg egy baywatch is :)
A mólón nem sokat időztem, valahogy nem fogott meg. Pedig amúgy imádom őket. Szóval inkább elindultam északnak.
Ilyesmiben volt a mi partink is este

Ilyet még sosem láttam. Bombák a fán :)

Egyszerű, de nagyszerű

Ez már a kertvárosi rész. Kicsike házakkal
Szóval hosszú séta után megérkeztem a világítótorony közelébe. És mikor ott voltam rá is jöttem, már jártam egyszer arra. Ezért azt is tudtam, hogy a torony nem igazán megközelíthető, viszont a szemközti parkból jól látható, így annál tovább inkább már nem is merészkedtem. Ott viszont ahelyett, hogy üldögéltem volna picit, fel-alá mászkáltam, nézelődtem és közben még telefonáltam is egy hosszút, persze állva. Végül leülés helyett inkább elindultam visszafelé. Magam sem értem miért kínzom magam, de talán jobb talpon maradni, mint megpihenés után újra megpróbálni lábra állni :)

Az ott a világítótorony

A felhők csak fokozták a látványt

Szokásos nyitható híd, már kezdem megszokni.
De még mindig lenyűgöz :D

Hát persze, hogy meg kellett kongatnom a harangot :)
Felhős volt az ég, fújt a szél, de meleg is volt egyúttal. Ilyenkor napoznak a turisták a parton, a helyiek meg viselnek hosszú nadrágot meg kabátot :) Én a kettő között vagyok, néha azért kirázott a hideg a szélben, de menetelés közben meg folyt rólam a víz. De amúgy már jó ideje nyár van, 29-30 fok, sokszor felhős, de még legalább nem a fullasztó dunsztos meleg. A virágok viszont tobzódnak továbbra is. És végre az enyémek is! Legközelebb erről is lesz fotó, most még egyelőre csak más díszével ékeskedem.

Például ilyenekkel, amik csak úgy ott vannak az utcán:

Pirosban

Sötét rózsaszínben

Narancssárgában

Vagy épp világos rózsaszínben

És persze a bougenvillea....
Már tényleg az én növényeim is kezdenek virágozni, de még csak módjával, későn érő típusok szegények. Ahogy a citromfám is éledezik, a felén már mini citromkák vannak, a felén mégcsak virágok. Hát majd kiderül hogy citromszüret is lesz-e még a végén, nagyon büszke lennék magamra ha igen. Locsolom is mostanában őket napi rendszerességgel, de sosem leszek igazi botanikus alkat. A locsolástól ugye nőnek a gazok is, én meg úgy vagyok vele, hogy legalább az is zöld. Na meg fene se tudja néha melyik a gaz melyik egy kezdődő növény, szóval inkább kivárok :) Múltkor meg kimentem locsolni, megláttam egy mókust a háztetőn, azt próbáltam magamhoz csalogatni, mert megtaláltam egy elhagyott mogyoróját az ablakpárkányomon. Amit amúgy mindig el szokott rejteni valamelyik virág tövében, aztán mire visszajön szegényke már kis mogyorófa-kezdemény zöldellik a helyén. Na de végül magamra hagyott a mogyoróval a kis komisz, én meg bejöttem mint aki jól végezte dolgát. Csak locsolni felejtettem el :DD

Na de inkább folytatom. Lassan visszaértem a kiinduló helyre. Elmentem még kocsival egy gyors bevásárlásra, mert mindenki hozzon kaját-piát magával típusú buli volt. Rántott csirkeszárnyak egy kis kenyérrel, üdítővel hipp-hopp a kosárba és már robogtam is vissza. Persze még így is kicsit korán értem, így végre leültem egy padra és néztem ki picit a fejemből.

Víz, homok, susnya, zöldellő fű, parti sétány ilyen sorrendben

Mondtam én...
jobbra nagykabát-hosszúnadrág, balra a fűben napfürdőzés

Várakozom
Aztán nem sokkal később elkezdtek szállingózni az emberek, a legtöbben tényleg hoztak is magukkal ezt-azt. Sőt a főszervezők még teljes grillező-főző-melegentartó fémkocsikat is, csak néztem. Más is vásárolt ugyanott ugyanazt mint én, de sokan érkeztek frissen rendelt pizzásdobozokkal is. Na meg volt jó amerikai módra előre csomagolt mosott-vágott-dobozolt alma-sajt, alma-karamellszósz, zöldség-mártogatószósz, ami amúgy jó dolog lustáknak, de ilyen partira is tökéletes volt. És akkor ha már hozták a hatalmas sütőszerkezetet is, volt frissen sütött hamburger, kukorica, hús, fene tudja még mi. Szóval eszem-iszom, dínom-dánom. Én inkább csak eszem. Voltunk vagy 70-80-an, abból én ismertem vagy kettőt. De végül nagyon jól sikerült az este, sokat beszélgettem sok emberrel. Örülök, hogy naplemente után eszünkbe jutott a telihold felkeltére is rátekinteni, ami amúgy gyönyörű volt. Sajnos telefonos fényképekkel ez nem igazán élvezhetően érzékelhető, de azért egy kép legyen bizonyíték, hogy tényleg láttam ezt is :)

Telihold felkelte
Elég sok emberrel sikerült szóba elegyednem az este, így belekeveredtem egy újabb túracsoport köreibe is, akikkel most hétvégén kempingezős kajakozós három napos túrára megyek. Vagyis inkább merészkedek. Én meg a sátor. A semmi és az erdő közepén. Ahol még fekete medvék és pumák is lehetnek. Nem, a kígyókról nem beszélek. Aligátoros vízben kajakozással megspékelve. Amit persze ők úgy hívnak, hogy gyönyörű hely, a természet lágy ölén, gyönyörű kis folyókkal. Hát meglátom majd melyik verziója fog az emlékezetembe vésődni. Sajnos fényképeim nem tudom, hogy lesznek, ez most nem olyan kajakozás lesz ahova a telefonomat magammal viszem. Vízálló fényképezőgépem meg még nincs. Amúgy is azt mondták, pénzre és telefonra nem lesz szükségünk, sőt a kempingben ne is akarjuk használni, nem azért megyünk. Ellenben vennem kellett egy sípot, amit ha megfújok háromszor, mindenki tudni fogja hogy baj van. Juhé. Ja amúgy a sípot mindig hordjam magamnál és bármikor bárhol baj van és megfújom háromszor egy-két veterán katona azonnal ott terem, hogy segítsen, ez itt így szokás. Lehet mindjárt ki is próbálom :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése