Sétálni jó, már ahol :)

Azért a lakberendezés mellett másra is jut időm. Például sétálni. Egyik nap kimentem busszal a partig, ott lesétáltam Fort Lauderdale központjához, majd visszabuszoztam. A séta a parton csupán 5,5 km volt, szerencsére kicsit felhősebb időben, de persze 30 fokban így is. Ja meg tettem kitérőt egy parkba, ahonnan végül elég hamar kimenekültem.

Szóval a sétám alatt sok szépet láttam.

Például már rögtön induláskor egy cuki mókust :)

Megérkezéskor meg szobanövényeket az utcán :)

Hát persze hogy voltak szép házak is

Na meg annál is hatalmasabbak

Közeledik a halloween 

Itt nagy szokás kiülni a ház elé...
legalábbis mindenhol van kint egy-két szék

Persze van aki a ház tetejére ül ki. Szar lehet :)

Kocsiból sosem elég

Na itt még nem sokat haladtam, de épp ideje volt megnézni az óceánt. Ami a következő utcában volt, szóval nem kellett messzire mászni. Ráadásul mindenhol voltak parkolók meg strandok, szóval ki is néztem legközelebb hol mártózom meg. Hívogató székeket találtam az egyik parton, gyorsan le is foglaltam egyet és csak ültem és néztem a vizet. Na meg közben chateltem is, meg telefonáltam is egyet haza, nehogy már kimaradjanak az élményből az otthon fagyoskodók. Milyen kis kedves vagyok, nem? :)

Itt már vártak rám. Balról a negyedik pont jó lesz

Később persze csak elindultam tovább, hisz várt még rám vagy 5 km, és aztán már meg sem álltam a végéig. Persze mindig akad egy-két ember, akivel el lehet pár percre beszélgetni, meg néhányan sétálnak vagy futnak is arrafelé, de ha valaki látná hogy honnan hova megyek, egyszerűen csak nem értené, hogy miért. Pedig annyi érdekeset meg szépet látni útközben, hogy szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia.

Mindenféle házat meg lehetett találni

Néhány igencsak kitűnt a tömegből

Bekukkantottam a kerítés mögé is

A tökölés nagy divat

Ezek meg - talán aloék - elég szép nagyra nőttek

A modern stílus is képviseltette magát

De nekem mégiscsak egy ilyen picike kellene inkább

Egy gond van csak ezekkel a házakkal. Hogy a másik oldalukon ott az óceán :D Szörnyű lehet egy saját part, meg minden reggel a napfelkeltét nézni az ablakból. Sajnáltam őket nagyon ;o)

Nem csoda, hogy jókedvük van

Hát igen, ennyire van a part

Bogyózik a pálmafa :)

Volt több üres telek is. Gondoltam beköltözöm :)

Aztán elértem ahhoz a részhez, ahol már nincsenek házak az óceánparton, csak egy végtelen hosszú parti sétány, na meg egy autóút persze. Házak itt már csak az út túloldalán vannak. Itt sétáltam jó sokáig, amíg meg nem láttam egy parkot, ahova be is sétáltam nagy bátran.

Színes ház az út másik felén

Csak miattam elhozták már idáig a sétányt, bár még mindig csinálják.
Biztos megcsúsztak vagy azt hitték később érkezem :))

Szóval ilyen helyen mentem és csak mentem

Egy kis Key West mindig belecsempésződik :)

Szóval bementem a parkba. Nem a főbejáraton, hanem egy oldalsón. Nem, nem lógtam be megint, tényleg volt ott bejárat. Mármint igazából volt kint egy kis oszlopon egy doboz, amire rá volt írva, hogy 2$. Na de komolyan, bescsületkassza? Ciki vagy nem, én elfelejtettem bedobni a két dollárt. Akkor már inkább buszra költöm, az is annyiba kerül :)

A park szokásos: sok zöld, sütögetőhelyek, emberek lézengenek erre-arra, de főleg csak kocsikkal mozgolódnak, egy-két elvetemült sétáló, futkorászó vagy épp tekergő emberrel lehet csak találkozni. Én mégis úgy döntöttem, hogy nem az aszfaltúton sétálok, hanem elindultam egy szép kis ösvényen. Volt kint egy tábla, hogy hétköznaponként 1 órakor vagy mikor van állatbemutató meg ilyenek. A kígyós képek után elkezdtem gondolkozni, hogy vajon okos ötlet-e Floridában ilyen helyen mászkálgatni. De aztán csak mentem tovább. Aztán egyszercsak megláttam másik nagy félelmemet a kígyók után. Ki emlékszik az anno Miamis tekergésem alatt felfedezett pókos parkra? Na megtaláltam a Fort Lauderdale-it is. Szörnyű volt. Szégyen a futás, de hasznos. Ez esetben tényleg. Aztán láttam, hogy az aszfaltút felett is ugyanaz a helyzet, csak öröm-sétálás közben valamiért nem nézelődtem először felfelé. Szóval nagyon gyorsan megkerestem a másik kijáratot és megmenekültem :) Ezek a két dollárt lehet azért szedik a bejáratnál, hogy etetni tudják a pókokat és nagyra nőjenek. Még jó, hogy nem dobtam be nekik még több kajára valót :(

Pedig olyan kis hangulatos

Na ja, eddig

Még most is kiráz a hideg

Bezzeg teknősöket nem láttam :(

Szóval ez a helyi pókos park

Megmenekülésem után inkább újra az óceánparton sétáltam tovább, ott talán nem leselkedik rám újabb veszély. 

Volt még egy nagy eper darab, de mindig előbb kóstolok,
mint fényképezek :)

Ugye mennyivel biztonságosabb a táj?

Max homok mehet a szemembe :))

Ha elfelejtettem volna hol is vagyok

Ez az igazi élet... :)

Ők meg a teljes házukat kivitték magukkal strandolni :)

Itt is van ám nagy hajó, bár a kikötőig nem másztam (még) el

És itt már túl sok ember kezdett lenni.
Nem ide fogok járni strandolni az biztos

Igen, emberek ebédeltek (vacsoráztak), nincs ebben semmi különös.
De majmokkal??? 

Sok-sok ember, őrület... pont mint South Beach

Aztán épp ideje volt enni valamit, de beértem egy szelet pizzával ha már addig kibírtam :) Végül buszra pattantam és robogtam is haza, jól elszállt a nap.

Igen, hideg van a buszon. De ennyire? :D

Legközelebb már a lakásomból jelentkezem. Feltéve ha majd lesz netem :) A villanyt pikk-pakk sikerült elintéznem, neten megrendeltem hogy mikortól kérem, e-mailen pedig az adott napon visszajeleztek, hogy felkapcsolhatom a villanyt, nem lesz már hiába. Nem volt túl bonyolult lássuk be. És legalább lassan elmondhatom, hogy megkaptam életem első amerikai közüzemi számláját a nevemre. Juhé :)