Hát igen, mivel költöztem, a blogot is költöztetni kellett. Ezért ezentúl ezen a linken (florida.neniko.org) leszek elérhető. Így legalább amíg Floridán belül maradok legalább nem kell majd mindig itt is költözködnöm :) Persze a korábbi linkek - keywest.neniko.org és miami.neniko.org (na jó ezt eddig nem így hívták, de most már igen) továbbra is elérhető. Na ez volt az önreklám helye, most már csapjak bele a lecsóba (hm, de jó ötlet, kellene enni egy jó lecsót :D)
Szóval igen, elköltöztem. Ott hagytam Key Westet és Fort Lauderdale-ben kezdtem el az új életemet. Mondjuk még csak félig-meddig, mert van még mit alakítani. Fort Lauderdale Miamitól északra található, Amerika Velencéjének hívják a mindenhol szerteágazó csatornarendszer miatt. Elég nagy város, sok kis városrésszel (vagy külön várossal tudja fene), én is az egyik ilyenben fogok lakni. Ugyanis most két hétig még egy szomszédosban. A sztori röviden annyi, hogy a magyar srác, Gábor, akit már nem egy képen megemlítettem itt a blogon (azaz hopp, az előző blogokon :D) új helyre költözött, a régi lakhelye felszabadult, így én kapva kaptam az alkalmon és gyorsan kibéreltem azt. Viszont ott jelenleg még nincs túl sok bútor, nincs áram és internet - bár már azóta ezek is folyamatban -, de nem kell sietnem, ugyanis ő hazautazott Magyarországra, így én nyertem két hetet. Macskaetetés és házőrzés címén most az ő új lakásásban lakom, így az előzőekben már bemutatott és sikeresen összeszerelt Ikea kanapénak jó hasznát veszem :)
Szóval a napjaim most azzal telnek, hogy a két lakás között ingázom hol bringával, hol gyalog, hol busszal, hol autóval, mikor éppen milyen intézni valóm van. Szerencsémre a két lakás nincs túl messze (mihez képest, gyalog a 4,5 km 32 fokban nem mindig vicces), de ez már nem Key West. A sziget maga nem sokkal hosszabb, ott a bringával közlekedés tökéletes, max egy robogó még kihasználható, de több szerintem nem feltétlenül kell. Itt viszont mivel mindent víz határol, így általában csak a főutakon lehet eljutni A-ból B-be ha nem akarok lezárt kerítések vagy csatornák miatt visszafordulni (nem akartam, de persze nem egyszer belefutottam). A nagyobb utakon viszont rengeteg az autó, biciklivel inkább nem próbálnám meg a köztük való szlalomozást. Így marad a járda, amit itt szerencsére a gyalogosok nem használnak (hisz leginkább mindenki kocsival jár), viszont lépten-nyomon autó fel-lehajtók vannak a két méterenként található kajáldákhoz meg üzletekhez, így nagyon kell a fejemet tekergetni, hogy épp merről fog a járdán áthajtó kocsi elütni. Szóval amennyire belazultam Key Westen az otthoni sisak-mez-fullszerelés kerékpározásból a flip-flop-os sisaktalan, de azért persze nyomjuk neki bringázgatásra, na itt az első meggondolatlan kerékpárra pattanásom alkalmával éreztem, hogy a bőröndöm mélyéről az első dolog amit legközelebb előások az a sisak lesz. Legalább a fejem élje túl nem igaz? A járdán. Ultragáz. Szóval mostanában inkább sétálok, na meg buszozom, a bringázást meg meghagyom a kevésbé forgalmas útvonalakra, mert persze arra is van itt lehetőség.
Na de nagyon előrerohantam. Hisz ahogy megérkeztem rögtön bele is vetettem magamat a sűrűjébe, kellett egy kis Miami és környéke mókázás és töménytelen étterembe járás, ha már végre itt vagyok ahol a jó kis kedvenc tésztás éttermeim is :)
Bármily hihetetlen, de még mindig van olyan, amit nem próbáltam ki vagy nem láttam anno Miamiban. De szerencsére most egy újat kipipálhatok a listán. Thriller boat túra, azaz őrült száguldás Miami és Miami Beach között, közben néhány sztár házának (vagy hatodszori) megnézése, majd még gyorsabb száguldás a nyílt óceánon. Valami frenetikus volt!
Szóval a napjaim most azzal telnek, hogy a két lakás között ingázom hol bringával, hol gyalog, hol busszal, hol autóval, mikor éppen milyen intézni valóm van. Szerencsémre a két lakás nincs túl messze (mihez képest, gyalog a 4,5 km 32 fokban nem mindig vicces), de ez már nem Key West. A sziget maga nem sokkal hosszabb, ott a bringával közlekedés tökéletes, max egy robogó még kihasználható, de több szerintem nem feltétlenül kell. Itt viszont mivel mindent víz határol, így általában csak a főutakon lehet eljutni A-ból B-be ha nem akarok lezárt kerítések vagy csatornák miatt visszafordulni (nem akartam, de persze nem egyszer belefutottam). A nagyobb utakon viszont rengeteg az autó, biciklivel inkább nem próbálnám meg a köztük való szlalomozást. Így marad a járda, amit itt szerencsére a gyalogosok nem használnak (hisz leginkább mindenki kocsival jár), viszont lépten-nyomon autó fel-lehajtók vannak a két méterenként található kajáldákhoz meg üzletekhez, így nagyon kell a fejemet tekergetni, hogy épp merről fog a járdán áthajtó kocsi elütni. Szóval amennyire belazultam Key Westen az otthoni sisak-mez-fullszerelés kerékpározásból a flip-flop-os sisaktalan, de azért persze nyomjuk neki bringázgatásra, na itt az első meggondolatlan kerékpárra pattanásom alkalmával éreztem, hogy a bőröndöm mélyéről az első dolog amit legközelebb előások az a sisak lesz. Legalább a fejem élje túl nem igaz? A járdán. Ultragáz. Szóval mostanában inkább sétálok, na meg buszozom, a bringázást meg meghagyom a kevésbé forgalmas útvonalakra, mert persze arra is van itt lehetőség.
Na de nagyon előrerohantam. Hisz ahogy megérkeztem rögtön bele is vetettem magamat a sűrűjébe, kellett egy kis Miami és környéke mókázás és töménytelen étterembe járás, ha már végre itt vagyok ahol a jó kis kedvenc tésztás éttermeim is :)
2 és fél óra csak elég lesz egy jó kajálásra |
Elsőre mi más, mint egy jóóó Carbonara spagetti |
Jó társaságban enni is kellemesebb |
Hát még desszertet :) Epres-citromos cheesecake |
Majomkodás |
Ezzel már voltam keringeni a sztárok házai körül |
De most ezzel fogunk hasítani |
Persze van még egy-két látványosság a kikötőben |
Hát és maga Miami sem lett csúnyább mióta nem láttam :) |
Ricky Martin háza a jobb oldalon, a szomszéd pedig azt hiszem Carmen Electra (most inkább nem keresem vissza a régi blogjaimban) |
A legdrágább a maga 55 millió dollár értékével... a Viagra feltalálójáé |
Ez pedig új, eddig nem láttam... most épül. Brad Pitt és Angelina Jolie nyaralója lesz |
Hát így száguldoztunk |
És ez már Miami Beach alja |
Megint sikerült házakat görbítenem :) |
Az általam anno kísértetvárosnak vélt Fisher Island |
Új és régi |
Kis hajó |
Kis rakománnyal |
Welcome to Miami |
Persze mivel nyár van vagy ősz vagy mi, szóval 30 fok mint mindig, néha beachre is kell menni. Főleg ha az mondjuk épp ilyen:
Persze ennyi izgalom után enni is kell. És mivel végre ez is közel van, irány a magyar pékség. Na meg a magyar édességek! :)
Hát így telt az első egy-két nap. De utána sem unatkoztam, mert bár a felvezetőben beszéltem a sok sétálásról, annak fényképes eredményeit majd legközelebb. Nem is olyan sokára :)
Vajon mi van az út végén? |
Ja hogy ez?! :) |
Key Biscayne |
Világitótorony |
A vízből az igazi |
Sok minden nem zavarja a kilátást |
Voltam már odafent, onnan is szép |
Európai, de mi tudjuk, hogy igazából magyar :) |
Mint ez a kakaóscsiga (ami másnap reggel is isteni finom volt)) |
Kifliii... ez itt nagy kincs.. mármint elérhetetlen kincs :) |
Zserbó. Utoljára nagymamámét ettem. Ez majdnem olyan finom volt :) |
Körözött. Sok napig jó volt reggelire :) |
Szalámis sajtos kifli. Mintha otthon lennék |
És egy kis zserbó ráadásként |
Üdv az otthoniaktól |
Lesz mit felfedezned! :)
VálaszTörlés