Egy kis görög, egy kis magyar, de mind Amerikában

Nemrég görög fesztiválon jártam. Szeretem a görög kaját, gondoltam hátha találok valami ínyemre valót. Na nem mintha nem lenne vagy 5 görög étterem a városban, ha nem több. De egy ilyen fesztivál mégiscsak más. Vicces volt, görög zene szólt, volt tipikus kék-fehér kockás asztalterítő, na meg autentikus görög emberek :)

Görög zászló

Görög sör (na nem mintha innék)

És görög ételek

Volt kültéri kajálás, meg a templom melletti épületben mindenféle hasznos, de főleg haszontalan dolog vásárlására lehetőség. Volt egy nő, aki sokat utazott Görögországban és Olaszországban, ahol persze fényképezgetett ezerrel és sok szép képet lehetett tőle vásárolni. De persze nem vettem semmit, mert nem voltak valami olcsóak. De jó volt ismerős helyeket látni, hisz anno minden évben egy-egy görög szigetre mentem nyaralni.

Képek minden méretben

Matrjoska babák. Na ez nem tudom, miért görög

Persze megkóstoltam ezt-azt

Ott a kockás abrosz meg a görög néni

Na ők bezzeg tipikus amerikaiak. Kutya a babakocsiban

A kaja finom is volt meg elég is, de baklava nélkül nem az igazi. Szóval azt is vettem persze, ami jött velem szépen haza.

Vagyis előbb még moziba mentem. Nem valami nagy hiper-szuperbe, csak egy kis picike művészmozi félébe, ott adták ugyanis a Saul fia c. magyar filmet. Amit már csak azért is látnom kellett, mert ki tudja fogok-e még idekint valaha magyar filmet moziban látni. A pénztáros néni nagyon kedves volt, sokat áradozott a filmről. Előző nap állítólag sokan összegyűltek a vetítésre, aznap csak hatan voltunk összesen kíváncsiak rá. A filmmel kapcsolatban vegyesek az érzésiem, de egyszer szerintem látni kell. Főleg azért is, mert idekint még hihetetlenebb hangulata volt. Már az első pillanatban, ahogy a halom helyi reklám után - kis mozi lévén tényleg helyi városi reklámokkal is tele volt -, egyszercsak magyar feliratok jelentek meg a vásznon. Aztán felváltva magyar meg német beszéd. Másért is, de néha már csak ezért is beleborzongtam.

Kis mozi, szép mozi

10 dollár egy jegy

Reklámtábla a mozi előtt

Arra meg amúgy naplemente van

És kezdődik. Magyarul!

Amúgy végre vége a télnek és újra nyár van :) Rohantam is az óceánpartra rögtön, kellett már egy kis Vitamin see :)) Jelenleg 26 fok van odakint (bár épp esik az eső, legalább nem kell locsolnom), holnap állítólag 29 lesz. Szóval alakul.

Na jó ez inkább tavasz, mint nyár, de a lényeg hogy tulipán

A víz még picit hüsi, de a látvány már alakul :)

Visszamentem roncsderbizni. Kellett még egy-két dolog

Van akinek a motor is kellett

Szegények ők már a végső fázisban lévőknek néznek ki

Izgi bóklászni a sorok között, miket találok

Étterem borkínálat. Na nem nekem :)

Bezzeg a csokitorta. Hatalmas szelet volt, de legalább jutott másnapra is

Hétvégén pedig a reptéren jártam, végre látogatóim érkeztek. Vártam jó sokat, forgalmas a Miami reptér úgy néz ki, de időmbe persze belefért. Közben nagyon fontos dolgokat volt időm megszemlélni, pl a tetőt, amin elég sok üdvözlő lufi akadt fent :))

Kósza lufik itt-ott

Nem ilyen picik, a szék nagy :DD

Szóval ide-oda utazgatás van tervben a következő napokban, lesz miről írnom majd megint az biztos. Addig kitartás!

Ha régen sikerült, itt is fog

Tegnap reggel hatalmas viharra, dörgésre, villámlásra és elég erős szélre ébredtem. Csak picit féltem, hogy mi lesz ebből, de szerencsére semmi, fél óra alatt elvonult és jó idő lett. Mára pedig még jobb, 25 fok és felhőtlen napsütés, így ma végre strandolni mentem. Már tél-fehér voltam majdnem, szóval rám fért. A parton a netet böngészve hamar rátaláltam a hírre, hogy a tegnap reggeli vihar igaziból tornádó volt, ami két helyen, tőlem picit délre és tőlem picit északra (pont középen vagyok) házakat meg fákat rombolt és áramkimaradást okozott. Persze ma már ők is strandoltak, de azért nem bánom, hogy kimaradtam belőle.

Ja és most már nem kell titkolnom végre ezt a típusú témát, szóval hétfőn megvolt az első igazi személyes állásinterjúm. Pont úgy zajlik, mint otthon, csak angolul. Mondjuk otthon életemben háromszor voltam állásinterjún, abból háromszor fel is vettek, de utóbbi igazából két egyidejű volt, ahol persze csak az egyiket fogadtam el. Na ez az arány itt is jól jönne, de egyelőre nincs válasz, sok a jelentkező és az elején járnak a keresésnek. Szóval simán esélyes, hogy egy kicsit rontok a statisztikámon, de én sem lehetek tökéletes (a fene :D)

Na az volt az egyik címre utaló sztori, de van még egy. Kicsit régebbi kihívás újratapasztalása, de úgy néz ki még nem késő :)

Errefelé rengeteg park van mindenütt, bár a legkisebb füves területet is általában annak hívják, de azért vannak nagyobbak is. Általában google maps barátomat bújva szoktam kiszemelni az újabb sétálási célpontomat, így találtam rá egy közeli parkra is. Amilyen közeli, olyan hatalmas, baseball pályákkal - ahol amatőr csapatok lelkesen játszottak több pályán is -, foci pályával - és ez esetben szerencsére nem az amerikai, hanem az általam is kedvelt normál típusúval -, a park végében pedig folyócska, sütögető helyek, meg minden. Miután kibámultam magam a baseball meccseken és rájöttem, hogy fogalmam sincs mit művelnek, fogtam magam és végigmásztam a parkon és útközben még egy messzire ütött és senkinek nem hiányzó rikító sárga baseball labdát is találtam magamnak. Na térkép barátom szerint a park legvégén balra fordulva és ott még sokat menve kijutok egy főútra, ahonnan majd szépen hosszan hazasétálok. Na ja. Kár, hogy amit a térkép szabad kijárásnak mutatott, az igazából egy szépen zárt kerítés volt. Hát nem kérdés, hogy sokat szoktam sétálni, de a fenének sem volt kedve mindezt visszafelé is megtenni, az már uncsi és nem izgi. Így végül a kerítés mászást választottam. Utoljára általános iskolában tettem ilyet - mondjuk akkor ott még a rácsok között is kifértem és a szomszédos lakótelepre hamar hazajutottam :D -, most igencsak másznom kellett. Szerintem vicces lehettem, én legalábbis nagyokat röhögtem magamon, de hősiesen és épségben átértem a túloldalra, és mint kiderült egy tűzoltóság mellett kisurrantam a főútra, ártatlan fejjel. Azért túl sűrűn remélem nem kell ilyet művelnem, öreg vagyok én már ehhez (vagy csak farnehéz :DD)

Ez a park vége, ahol már nincs nyüzsi,
csak kósza baseball labdák

Az ominózus kerítés. Régen meg sem kottyant volna

Itt is volt karácsony meg tél, legalábbis a körülöttem lévő házak kertjében próbálták azt a látszatot kelteni (és akkor még nem is volt hideg!)

Olvadozó hóember, hóval.
Persze semmi sem az, mint aminek látszik :)

És ha tél, akkor málna és eper. Logikus, nem? :)

Na ez Amerika. Fazék-méretű tészta,
 nehogy már bajlódni kelljen vele

Az asztalunk mellett készül az igazán friss guacomole
(avokádó, paradicsom és hagyma... na meg persze fűszerek)
Azóta már én is csináltam, ellestem a titkot :)

Hát ez meg valami, ami régről itt maradt :)

Ezt meg valahonnan ledobták
(na jó, igazából egy szökőkút)

A bankot meg a parkját fényképeztem igazából,
mikor ez a lapos izé bekúszott a képbe :D

Szegény kutya, vajon hazaér a gazdájával? :)

Másik park, ritkán látható fenyőkkel,
annál sűrűbben látható mókucival

Ebbe a bútorboltba, csak miatta járok

Na meg miatta

Másik madár, kengyelfutó gyalogkakukk.
Azaz Plymouth road runner. Eladó

Csak remélni merem, hogy erre itt azért sosem lesz szükség

Na közben ráfőtt a laptop a lábamra, de megmozdulni nincs sok kedvem, szóval inkább befejezem mára. Pá!

Roncs(telep) derbi

Annyi sztorival vagyok elmaradva, de magam sem tudom hol kezdjem. De talán mégis, mert volt egy ami a legemlékezetesebb mind közül.

Azt a múltkor már elárultam, hogy boldog autó tulajdonos vagyok. A kicsi kocsi újra száguld, de a korából adódóan - meg talán az amerikaiak kocsival nem törődömségének köszönhetően - apró hiányosságokkal volt megáldva amikor hozzájutottam. Ja azt mondtam, hogy magyar autókereskedőtől vettem és amikor a klímáról kiderült, hogy nem működik 4 magyar szerelő ügyködött rajta ugyanott? Ebből is látszik, hogy igenis összetartanak a magyarok, legalábbis akik már eljöttek otthonról. Na szóval tőlük kaptam az infót, hogy itt a környékemen van egy roncstelep, ahova érdemes elmennem, hogy beszerezzek egy-két dolgot ami hiányzik. Született is egy kis lista a fejemben, így nem céltalanul indultam útnak. Például hiányzott az oldalsó tükröket szabályzó gombocska, nem volt kalaptartó, szőnyeg, meg ilyenek.

Szóval elzarándokoltam a helyre, persze elképzelni sem tudtam hova érkezem. A kapunál mint a vidámparkban egy bódéban ült egy néni, 2 dollárt kért a belépőért és zöld bélyegzőt kaptam a kézfejemre. Aztán elindultam befelé. Elképesztően sok autó, van amik márkánként, van amik csoportonként besorolva, kitáblázva. A kocsik felnikre állítva szépen sorban. Na szóval a lényeg, hogy önkiszolgáló a hely. Hozd magaddal a szerszámodat, szereld ki amire szükséged van, aztán a pénztárnál fizess. Na szerszám az persze nem volt nálam, de hamar találtam egy elhagyott általam pajszernak használt, de amúgy kalapács-szögkiszedő alkalmatosságot, amivel teret engedve a bennem lévő férfiasabb énemnek elég sokra jutottam. Amire nem, akkor a nőiességemet kihasználva arra mászkáló férfiaktól kértem segítséget. Először nagyon szürreális volt az egész, de aztán egyre jobban belejöttem és találtam végül vagy 15 kis bogarat, mindegyiket alaposan átmolyoltam vajon mi kellhet nekem onnan. Azért néha a törött szélvédő, vagy a láthatóan fejre állt állapot, sőt az itt-ott fellelhető személyes tárgyak - persze nem értékek, arról alaposan gondoskodnak mielőtt közkincsé teszik a kocsikat -, szóval azért nem volt mindig kellemes átérezni, hogy éppen egy totálkárosra tört autó roncsai között kutatok. Ugyanakkor mégis bemásztam, felmásztam, kutakodtam és romboltam ha kellett és szépen lassan hozzájutottam mindenhez ami kellett, sőt még olyanhoz is ami nem :) Sokan az autó alá is bemásztak, volt aki a kabrióról a nyitható tetőt szerelte ki, talicska számra - ja, sokan azt is hoztak magukkal - hordták haza az árut. Mikor már jó időt eltöltöttem odabent és az összes bogarat átbogarásztam, elindultam a pénztárhoz. Hát az összeg nem volt valami eget rengető a végén, sőt nem egy dolgot ajándékba kaptam - biztos gondolták ez a szarság úgysem kell másnak -, szóval elégedetten távoztam.

Ha már annyit romboltam odabent, hogy könyékig mocskos voltam, gondoltam ott frissiben nekiállok a parkolóban beszerelni amiket szereztem. Hisz még 30 napos visszavásárlási garancia is volt mindenre, gondoltam én helyben megoldom és visszaviszem ami nem kell. Nagyban ügyködök a parkolóban, mikor a hátam mögött mi mást, magyar hangokat hallok. Legalább magyarul kérhettem kölcsön a csavarhúzójukat, sőt végül segítettek a szerzemények helyre rakásában is. Még egy körre visszamentünk együtt, egy-két hiányosság beszerzésére, na meg a felesleg árát is visszakaptam. Sokat beszélgettünk közben, az biztos, hogy maradandó emléket hagyott bennük az őrült nő, aki kalapáccsal esik a kocsiknak és egyedül mászkál a nem igazán nőknek való terepen. Ja és tényleg megjegyeztek. Ugyanis később kiderült, a másnapi magyar házban megrendezésre kerülő farsangi bulin szóba elegyedtek egy lánnyal, akinek meséltek rólam és akivel már találkoztam is egy kávés munkakeresős-beszélgetés erejéig Miamiban.

Na jó, képek nélkül ez a sztori sem tökéletes, szóval néhányat persze kalapáccsal a kezemben is tudtam készíteni :)

Hát ilyen a telep. Csak tizennyolcszor ekkora :))

Ő már tudja, hogy a kocsik alá is be fog mászni.
Vagy pedig aludni jött :D

Na igen, ez a tekerőke gomb hiányzik nekem

És már az enyém is

Kis cukik. És még mennyi volt!

Első körös beszerzés. Végül nem minden jött velem,
de sok más meg igen

És kész is, még a parkolóban. A törött gombosért meg visszakaptam az árat.
Magyar mentalitás kérem szépen :))

Aztán nagy boldogan autókáztam és nézelődtem a tájat

Meg az eget

Aztán eljött az első saját tankolás ideje is
(lehet számolni és mérgelődni!)

Szóval elképesztően jól szórakoztam, biztos, hogy visszamegyek még. Ha másért nem, csak úgy az íze miatt. A kocsival meg jól megvagyunk, hosszabb-rövidebb túrákon, na meg a sok sávos autópálya ellenére szokásos Miami környéki órákon át tartó dugóban is helyt állt már a kicsike. Ja és végre kezdem megszokni, hogy néha váltani is illik, aminek örülök is, mert a kuplungolásnak köszönhetően legalább a bal lábam is edzésben van :D

Megint egy kis vegyes

Hát akkor ahogy ígértem, most már nem csak dumálok, hanem képeket is mutatok. Elsőre hirtelen egy vegyes felvágottal kezdeném, mert nem mindig van az úgy, hogy egész nap kattintgatok, hanem olykor csak néha-néha, így kicsit össze-visszaságokat is találtam ahogy így visszanézem a múltat :)

Jajj de nem is ezzel kezdem. Hanem azzal, aminek biztos mindenki örülni fog. Csak én nem, de nagyon nem. Tél van. Ez a harmadik telem idekint Floridában egy huzamban - mert bár közben hazaugrottam egy fél évre, de az otthoni tél elől gyorsan vissza is jöttem -, de kétségkívül ez a leghidegebb. Emlékszem az elsőre, Miamiban voltam. Egyáltalán nem fáztam. Egyedül szilveszterkor, mikor vagy 7 órányira északabbra voltam innen és az ottani 20 fok és az idelent megszokott 25-30, na meg téli ruha hiányában nagyon fáztam. Aztán még februárban volt egy kicsit hűvösebb, de nem emlékszem, hogy reszkettem volna. Utána következik a tavalyi tél Key Westen. Két hétig tartott. Igen, emlékszem, hogy  a hosszúnadrág és a kardigán is előkerült, picit fáztam is. De hamar elmúlt. Erre most mi van? Kutya hideg. Egyik éjjel 7 fok volt. Persze nem akartam sehova menni, na de akkor is. Szigetelés nuku, az ablakok nem zárnak, én meg reszkettem a takaró alatt. Ugyanis most már takaróm is van és használnom is kell, a lepedőszerűség már nem elég. Nappal is sokszor 16-18 fok van. Ha süt a nap elviselhetően kellemes, de ahogy nem süt, megfagyok. Sokszor reszketek, hideg az orrom meg a kezeim. Ja és sokat esik az eső. A száraz évszakban. Meg még tornádó is jött erre nemrég, ami sosem szokott (max hurrikán, de az is csak novemberig). Szóval nem tudom mi van mostanában, de ez már túl régóta tart, lassan hóka fehér vagyok, mert pár hete a parton sem jártam, nem tudom meddig bírom még. Ja, már kétszer kádban is ültem. Lobogó forró vízben olvadoztam, pont mint anno otthon. Ez nem normális. Elképzelni sem tudom mi lenne velem otthon nulla fok környékén, de nem is akarom. Nem hiányzik a hideg és nekem már ez is baromi hideg. Hozzászoktam a meleghez és akarom. Valaki adja vissza a floridai meleget, de rögtön :)

Mindenféle színben, mindenhol van Florida-szék

Key West sincs közel, hát még a többi

Kellett nekem egy kicsiben és pirosban is

Látszik mennyi időm van. Sosem voltam még ilyen rendezett :D

Állandóan van rendezvény, így emberek is székekkel.
Nekem még nincs ilyen kemping-székem, pedig sokan a strandra is ezzel járnak

Nyugdíjas nénike motorcsónakon száguldozik

Karácsonyfám is volt. Kagylóval töltött pálmafás dísszel :)

Másnak meg fehér volt, Hello Kittyvel

Na jó, volt amikor jó idő volt pont mikor ráértem, olyankor egyenesen a partra mentem persze. 

Mennék már megint

Vajon melyik a helyi? A nyakig felöltözött, vagy a fürdőgatyások? :)

Könyvtári könyvvel a kezemben. Tök retró :)

Ülök, támasztom a fejem és bámulom a vizet. Akármeddig

Homok. Picit később hoztak frisset helyette, nemsokára mutatom

Kütyüt, táskát, bármit az asztalon hagyva ment el WC-re.
Én is csináltam már.

Mustang hátsó ülésén sem rossz

Helyi parkban edzőterem

Jajj és most találtam olyan képet, amiről egy rémtörténet eszembe jutott, gondoltam elmesélem, másnak is legyen rossz. Nem, most nem pókok, de hasonló szörnyűség történt. Egyik nap közel a bejárati ajtómhoz találtam valami furcsaságot. Növénynek nézett ki, de legyek keringtek körülötte és irtó büdös volt. Mivel akkor senki nem volt a környéken akihez sikítva rohanhattam volna segítségért, nekem kellett bátornak lennem. Vagy vakmerőnek. Közelebb merészkedtem, fadarabbal a kezemben. Olyat találtam, amit senkinek nem kívánok. Ripityára összetört állkapocs, csont darabok, és egy hosszú farok. Nem volt más választásom, egyik kezemmel bottal piszkálva, a másikkal az orromat befogva valahogy belepakolgattam a részeket egy hatalmas nylon zsákba és elsüllyesztettem a kinti konténerbe. Nem tudom, hogy volt ennyi lelki erőm, de az biztos, hogy utána 5 percenként mostam kezet meg arcot és folyamatosan szagolgattam valami jó illatút, hogy kiűzzem az orromból a szagot. Két napra rá újabb áldozatot találtam. Ő még egyben volt és kicsit odébb a szomszédnál, szóval ezt már nem tartottam az én feladatomnak eltakarítani. Viszont így kiderült mi volt az eredeti verziója az állatnak. Hogy mi volt az, ami olyan állapotba hozta, azzal viszont nem szeretnék magam sem találkozni, valami fenevad lehet.

A szörnyű verzió, nem ajánlott ránagyítani

A felismerhető verzió. Oposszum

Na jó, vissza nyugodtabb vizekre gyorsan. A szokásos közeli partomon egyszercsak úgy döntöttek lecserélik vagyis felfrissítik a homokot. Így megy ez itt, hozzák valahonnan. Semmi sem természetes itt, nem úgy, mint Florida nyugati partján. De legalább törődnek vele, szépítgetik, ápolják és még pénz is van minderre :)

Új friss pihe-puha homok

Repkedünk a boldogságtól meg a látványtól

Mondjuk ő egy kicsit szégyenlős

A kertekben meg mindenütt simán ilyenek mászkálgatnak

És amit otthon sosem ettem, de itt már imádom. Lazac és kelbimbó.
Utóbbi baby verzió, nem keserű és elképesztően finom fokhagymával

Na szóval hoztam képeket, ahogy ígértem. Volt rajta napsütés is, bár most is épp fázik a lábam. Késő este van, 14 fok van odakint. Az ablak csukva, de így is érzem. Holnap 20 fok lesz és teljes napsütés. Alakul, de még nem az igazi.