Roncs(telep) derbi

Annyi sztorival vagyok elmaradva, de magam sem tudom hol kezdjem. De talán mégis, mert volt egy ami a legemlékezetesebb mind közül.

Azt a múltkor már elárultam, hogy boldog autó tulajdonos vagyok. A kicsi kocsi újra száguld, de a korából adódóan - meg talán az amerikaiak kocsival nem törődömségének köszönhetően - apró hiányosságokkal volt megáldva amikor hozzájutottam. Ja azt mondtam, hogy magyar autókereskedőtől vettem és amikor a klímáról kiderült, hogy nem működik 4 magyar szerelő ügyködött rajta ugyanott? Ebből is látszik, hogy igenis összetartanak a magyarok, legalábbis akik már eljöttek otthonról. Na szóval tőlük kaptam az infót, hogy itt a környékemen van egy roncstelep, ahova érdemes elmennem, hogy beszerezzek egy-két dolgot ami hiányzik. Született is egy kis lista a fejemben, így nem céltalanul indultam útnak. Például hiányzott az oldalsó tükröket szabályzó gombocska, nem volt kalaptartó, szőnyeg, meg ilyenek.

Szóval elzarándokoltam a helyre, persze elképzelni sem tudtam hova érkezem. A kapunál mint a vidámparkban egy bódéban ült egy néni, 2 dollárt kért a belépőért és zöld bélyegzőt kaptam a kézfejemre. Aztán elindultam befelé. Elképesztően sok autó, van amik márkánként, van amik csoportonként besorolva, kitáblázva. A kocsik felnikre állítva szépen sorban. Na szóval a lényeg, hogy önkiszolgáló a hely. Hozd magaddal a szerszámodat, szereld ki amire szükséged van, aztán a pénztárnál fizess. Na szerszám az persze nem volt nálam, de hamar találtam egy elhagyott általam pajszernak használt, de amúgy kalapács-szögkiszedő alkalmatosságot, amivel teret engedve a bennem lévő férfiasabb énemnek elég sokra jutottam. Amire nem, akkor a nőiességemet kihasználva arra mászkáló férfiaktól kértem segítséget. Először nagyon szürreális volt az egész, de aztán egyre jobban belejöttem és találtam végül vagy 15 kis bogarat, mindegyiket alaposan átmolyoltam vajon mi kellhet nekem onnan. Azért néha a törött szélvédő, vagy a láthatóan fejre állt állapot, sőt az itt-ott fellelhető személyes tárgyak - persze nem értékek, arról alaposan gondoskodnak mielőtt közkincsé teszik a kocsikat -, szóval azért nem volt mindig kellemes átérezni, hogy éppen egy totálkárosra tört autó roncsai között kutatok. Ugyanakkor mégis bemásztam, felmásztam, kutakodtam és romboltam ha kellett és szépen lassan hozzájutottam mindenhez ami kellett, sőt még olyanhoz is ami nem :) Sokan az autó alá is bemásztak, volt aki a kabrióról a nyitható tetőt szerelte ki, talicska számra - ja, sokan azt is hoztak magukkal - hordták haza az árut. Mikor már jó időt eltöltöttem odabent és az összes bogarat átbogarásztam, elindultam a pénztárhoz. Hát az összeg nem volt valami eget rengető a végén, sőt nem egy dolgot ajándékba kaptam - biztos gondolták ez a szarság úgysem kell másnak -, szóval elégedetten távoztam.

Ha már annyit romboltam odabent, hogy könyékig mocskos voltam, gondoltam ott frissiben nekiállok a parkolóban beszerelni amiket szereztem. Hisz még 30 napos visszavásárlási garancia is volt mindenre, gondoltam én helyben megoldom és visszaviszem ami nem kell. Nagyban ügyködök a parkolóban, mikor a hátam mögött mi mást, magyar hangokat hallok. Legalább magyarul kérhettem kölcsön a csavarhúzójukat, sőt végül segítettek a szerzemények helyre rakásában is. Még egy körre visszamentünk együtt, egy-két hiányosság beszerzésére, na meg a felesleg árát is visszakaptam. Sokat beszélgettünk közben, az biztos, hogy maradandó emléket hagyott bennük az őrült nő, aki kalapáccsal esik a kocsiknak és egyedül mászkál a nem igazán nőknek való terepen. Ja és tényleg megjegyeztek. Ugyanis később kiderült, a másnapi magyar házban megrendezésre kerülő farsangi bulin szóba elegyedtek egy lánnyal, akinek meséltek rólam és akivel már találkoztam is egy kávés munkakeresős-beszélgetés erejéig Miamiban.

Na jó, képek nélkül ez a sztori sem tökéletes, szóval néhányat persze kalapáccsal a kezemben is tudtam készíteni :)

Hát ilyen a telep. Csak tizennyolcszor ekkora :))

Ő már tudja, hogy a kocsik alá is be fog mászni.
Vagy pedig aludni jött :D

Na igen, ez a tekerőke gomb hiányzik nekem

És már az enyém is

Kis cukik. És még mennyi volt!

Első körös beszerzés. Végül nem minden jött velem,
de sok más meg igen

És kész is, még a parkolóban. A törött gombosért meg visszakaptam az árat.
Magyar mentalitás kérem szépen :))

Aztán nagy boldogan autókáztam és nézelődtem a tájat

Meg az eget

Aztán eljött az első saját tankolás ideje is
(lehet számolni és mérgelődni!)

Szóval elképesztően jól szórakoztam, biztos, hogy visszamegyek még. Ha másért nem, csak úgy az íze miatt. A kocsival meg jól megvagyunk, hosszabb-rövidebb túrákon, na meg a sok sávos autópálya ellenére szokásos Miami környéki órákon át tartó dugóban is helyt állt már a kicsike. Ja és végre kezdem megszokni, hogy néha váltani is illik, aminek örülök is, mert a kuplungolásnak köszönhetően legalább a bal lábam is edzésben van :D