2015. október 21., szerda

Megtaláltam a nagy Ő-t

A cím igaz, megtaláltam a nagy Ő-t. Ráadásul puszta véletlen volt, a szokásos szerencsém kellett hozzá. Már régóta szemeztem vele, de végre az enyém lett. Szerelem volt első látásra. A hangja, az érintése, a puszta megjelenése. Sajnos egyelőre csak egy napra élvezhettem a társaságát, de ki tudja mit hoz a jövő. Nem titkolózom tovább, végre felvállalom amit eddig még sosem, ő az új szerelmem:

Ugye, hogy ugye? :)

Na jó, bocs ha valakinek csalódást okoztam, de a magánéletemet továbbra sem áll szándékomban kiteregetni. Nem mintha nem árulnék el így is elég sokat magamról :) Na mindegy is, a lényeg most a fenti csoda. Úgy történt, hogy interneten, ahogy szoktam béreltem egy kocsit, mert Miami látogatásra mentem hétfőn. Gondoltam most se cucc nem lesz nálam, se semmi extra, így a legolcsóbbat, legkisebbet foglalom le. Hétfő reggel 8-ra elsétáltam a közeli autóbérlő helyre, ahol elég sokat kellett várakoznom, pedig nem sokan voltak előttem, de valahogy nem siették el. Erre odajön végül a nő, hogy mindjárt hozza a kocsit, egy Ford Mustangot, jó lesz?! Mi van? Nekem? Biztos?! Azt mondta persze, valamire megéri várni, nem? Hát de. Mikor begördült az iroda elé, már remegtek a lábaim. Nem kék, nem zöld, nem is sárga, amilyenekről álmodtam, egyszerűen csak fekete (utólag kiderült, hogy nem is). De egy percig sem bántam. Abban a pillanatban ahogy beszálltam, éreztem, hogy megtaláltam. Végre egy nekem való, süppedős, alacsony, sportos... mintha rám szabták volna. Sajnos megmagyarázhatatlan szél volt aznap, így a tető fent maradt. Az autópályán meg dugó, de azért egy-két alkalom adódott kicsit megdörmögtetni. Mikor megláttam egy Mustangot megcsodáltam. Aztán hamar leesett, hogy dehát én is abban ülök! Az biztos, hogy ha készült rólam gyorshajtós fotó, azon biztos fülig ér a szám, úgy örültem magamnak egész úton. Persze viccelek, én meg a gyorshajtás (elég hihető a tiltakozásom? :DD) Na de mindegy is, a lényeg hogy nem véletlenül béreltem annyi kocsit mostanában és hasonlítgattam egyiket a másikhoz, nem kérdés, hogy ezzel talán semmi nem veszi fel a harcot. Na jó, egy Corvette-tel azért még féltékennyé tenném a kis lópajtást, de mindjárt bilibe lóg a kezem :)

Persze a Miami kiruccanásról készült néhány kép is. És ígérem, mindegyik képen nem lesz rajta az új barátom, oké? :)

A nagy találkozás

És végre nem csak odaálltam mellé egy kép kedvéért

Hülyének születni kell, bár parkolni tudni is :)

Dátummal megörökítve az első randi :)

Megcsalásnak számít ha fényképezgettem a konkurenciát?: )
Na jó, azért néha egy-egy percre megfeledkeztem a kis szépségről és eszembe jutott, hogy nem árt a blogra egyéb képeket is készíteni. Például a tipikus Miami Beach feelingről:

Mezítláb, vizesen, szörfdeszkával sétálva az utcán

Na és az egyik legkedvencebb épületem

És persze nem feledkeztem meg a kedvenc parkomról sem

De a szám még mindig a fülemig ér :)

Mennyit olvasgattam meg henyéltem itt régen

Azóta a móló is elkészült

Szokatlanul szeles, téli idő volt aznap.
Persze én nem fáztam, fűtött az izgalom

Felhősen is szép a táj
Nemcsak a parkban nosztalgiáztam, hanem ellátogattam a szigetre is, ahol anno laktam, meglátogattam a házinénimet, meg a szép új lakását. Hisz ugye mindenki emlékszik, hogy ahol laktam, azt a házat utána lebontották. Pedig milyen jó volt! Erre érthetetlen okokból nem a tervezett hatalmas házat húzták fel a helyére, hanem ezt:

Mégis mi a fene ez? Ezért kellett lebontani? :(
Aztán este még kocsikáztam egy nagyot, meg kerülgettem erre-arra, csak hogy minél több időt tölthessek a kis drágámmal. Ő meg cserébe meg-meglepett valami kis kedvességgel.

Például ezt világította az aszfaltra...
jobb mint ha virágot kaptam volna :)

És csak úgy ragyogott meg fénylett örömében :)

Végre van valami a parkolómban.
Nem is akárki! :)
Sajnos reggel könnyes búcsút kellett vennünk egymástól, de mielőtt elváltak útjaink még elmentem vele egy körre :)) Megnéztük az óceánt, csináltunk egy-két fotót, meg ilyen kis romantikus dolgok :)

A szél még mindig kitartóan fújt

Ugye, hogy nem csak úgy fekete? Szürkés-zöldes gyönyörűség

Piknik az óceánparton

Akárhonnan nézem, talán nincs is nála szebb :)

Szerintem az apja született 64-ben... vagy csak nagyon jól tartja magát :DDD

Minden részlete valami csoda

Kit érdekel, hogy hátul nincs hely egy fél lábnak sem?
Fene se akar hátul ülni :D
Na hát ez a kis szerelmi sztorim. Izgi, mi? Komolyra fordítva a szót - hm, tudok én olyat? - tényleg fantasztikus volt vezetni, szoktam találni kisebb-nagyobb nem tetsző dolgokat, kényelmetlenséget, bénaságot általában a kocsikban (persze ha nem Peugeot :D), de ebben nem sok, vagy talán semennyi kivetni valót nem találtam hirtelen. Annyira jó érzés volt nagyon alacsonyan ülni (volt kollégáim szerint feküdni szoktam), az ülés is teljesen leengedhető volt, a kormány is pont passzolt, minden kézre esett, és hát igen, nem utolsó sorban nagyon megy. A magyar jogsimmal a táskámban - ami viccesen magyar és semmire sem jó -, sajnos nem nagyon mertem padlógázzal közlekedni mindenfelé, de utólag talán bevallhatom, hogy egyszer-kétszer azért csak megnéztem mit művel ha kirúgom a tojásokat a gázpedál alól és egy kicsit erőteljesebben odalépek neki. Persze csak ésszel, igen anyu :))

És mi a tanulság? A lakás már megvan. Következő lépés egy kocsi. Persze még nem egy Ford Mustang (bár bérelni még biztos fogok), de álmodni sosem árt. Hisz Florida is annak indult. Hát és nem itt vagyok? :)

1 megjegyzés: