Mesés Miami

Van már pár elmaradt történetem, szóval gondoltam végre ráveszem magam, hogy írjak. Egyik nap például Miamiban volt egy kis dolgom, de most a szokásostól eltérően nem béreltem kocsit, hogy azzal ruccanjak le, hanem tömegközlekedtem. Busz, vonat, metro. Mondjuk volt vagy 2 óra háztól házig, de időmből kitelt.

A busz Ft Lauderdale-ben 2 dollár, a vonat oda-vissza volt 8, a metro Miamiban 2,25 dollár. A vonatjegy azért volt végül 10, mert vettem egy kártyát, ami feltölthető pénzzel, így azzal tudtam ki-be közlekedni a járművek között. A vonatnál felszállás előtt és leszállás után is egy masinához kell érinteni a kártyát. Nem belépéshez meg kilépéshez, hanem csak úgy odasétálva. A vonaton pedig senki nem nézte meg, hogy van-e nálam jegy. Szóval mintha az emberekre lenne bízva, hogy vesznek-e jegyet vagy nem. Valahogy nem gondoltam, hogy bárki is bliccelt volna. Ezt a kérdéskört még lehet mélyebben tanulmányozom egyszer. Miamiban a metróra viszont már csak kapukon lehet ki-bejutni és mindkét esetben kell az érintés, szóval ott nincs esély lógni. Ja amúgy a buszon felszállásnál sem, mert ott meg elől kell felszállni és a vezető melletti masinába bedobni a pénzt vagy érinteni a kártyát. Szóval rend van, kihágás nincs. Hm, érdekes.

A vonat amúgy csendes, tág, két emeletes. Jár rajta biztonsági őr vagy seriff vagy jegykezelő vagy mi, de csak szépen mosolyog, köszön és járkál. A vonat tiszta, de nagyon hideg. Megy a klíma ezerrel, pedig épp nem volt a legmelegebb nap (23-24 fok, még sokszor fáztam is a szélben :D) Pont erre készülve hosszú nadrágban mentem - na jó, a bokám azért kivillant, nehogy már ne :) -, sőt a járművek miatt kardigán is volt nálam, ami kellett is mikor utaztam. 

Ő a helyi vonat, a Tri Rail

A pálmafákkal beleolvad a környezetbe :)

Ez meg már a Miami metró, ami jóval a föld felett siklik

Miami downtown közepén szálltam le a metróról. Nem volt kérdés mit merre találok és hova jutok ha erre megyek, vagy arra. Annyiszor jártam már itt, hogy nem tudnék eltévedni. Egyetlen furcsaság talán csak az volt, hogy valahogy elfelejtettem, hogy itt tényleg majdnem mindenki spanyolul beszél. Angol szót alig hallani és nagyon furcsán néznek rám, mikor barna hajjal barnán nem beszélek spanyolul. Miami tipikus nagyváros, dugóval, nem túl nagy tisztasággal, mindenféle vegyes emberekkel, hajléktalanokkal és nagyon gazdagokkal vegyesen. Fort Lauderdale és főleg Key West után elég más. Persze itt is észre lehet venni a szépet. Főleg mert van is. Ha az ember nem munkába rohan, hanem csak sétál és nem foglalkozik a nem jóval, gyönyörű épületeket, pálmafákat, növényeket és persze vizet lát mindenfelé. Rengetegszer jártam már mindenfelé a városban, most sem jártam egy új helyen sem, akár unalmas is lehetett volna már a táj. De ehelyett még mindig tátott szájjal bámultam és mosolyogva repkedtem legtöbbször.

Tűzcsap-graffiti

Egy matt Bentley (a hajléktalanok között)

Ha fürdeni nem is, az óceánt bámulni itt is lehet

Sajnos a kedvenc székek már nincsenek itt,
helyükre picit odébb rengeteg pad került

Florida, USA és Miami (nem, nem Magyarország)
zászlaja

Végre valami újdonság

Karácsonyfa a pálmafák között a napsütésben.
Valahogy nem az igazi

A kedvenc ingyenes kismetró

Egy zászló nem zászló

Mindig is szerettem ezen a részen sétálni.
Miami Downtown - Brickell - Brickell Key háromszög
(térképen utánanézni ér!)

Nem emlékszem mikor volt rajtam utoljára - majdnem - hosszú nadrág

Felfelé nézni is sokszor érdemes.
Egy pasi értetlenül hozzám is szólt, hogy mégis mit nézek

Esténként kivilágítva is tekintélyes

Régi olvasóknak unalmas többször ismételt sztori.
A szobor aki az épület lyukas tetejére céloz :)

Miami belvárosát és üzleti negyedét (Brickell) a Miami folyó választja el egymástól, ahol persze hidakon lehet átjutni. Brickell gyönyörű a hatalmas épületeivel és persze tiszta is. Innen nyílik egy kis háromszög (persze mesterséges) sziget, amit Brickell Keynek hívnak, szintén hídon megközelíthető, kocsival csak sorompón keresztül. Leginkább drága lakások találhatóak rajta, gyönyörű környezetben. Körben sétáló és kutyasétáltató sétánnyal, virágokkal és persze vízzel körülölelve. Itt persze sétálni kutya nélkül leginkább csak én szoktam, sokan inkább futkorásznak. Fentiek keverékéből és közelségéből adódóan fordulhat elő az alábbi, egyáltalán nem szokatlan utcakép. Öltönyös muksók és félmeztelen futó, na meg én, az ártatlan turista aki épp szintén arra jár kedd délelőtt.

És még lehet ismerik is egymást :)

Ha ez valakinek a fejére esik...
Ősz van, hullanak a falevelek :))

Az ott Brickell, én meg már a kis háromszög szigeten

A sziget minden centimétere gondozott

És érdekes :)

Az pedig odaát Miami belvárosa és legmagasabb épülete

Nagy indián ember kagylót fúj

Az a híd pedig megy egy másik csoda szigetre, Key Biscayne-re

Ahogy talán ez a yacht is

Gazdagék itt tudnak ejtőzni ha elfáradnak a nagy semmittevésben

A kis sziget virága és a távoli nagy épületek jól megférnek egy képen

A jó nagy séta után persze jól megéheztem. Sok étterem van az üzleti negyedben persze, de nekem egy jó tészta, hm, carbonara mi más mindig jöhet. Tényleg talán mindignek tűnik, de igazából pár havonta, szóval tényleg belefért. És ha már van itt Vapiano, amit legalább otthonról is ismerek, hát betértem. A sok öltönyös mellett én legalább nem félmeztelenül feszítettem, de azért picit bevallom feszengtem. Viszont a kaja jó volt, és az elmaradhatatlan gumimaci  is ott van a végén :)

Ráadásul az étterem elég közel van az egyik kedvenc Miami épületemhez, ahova végre be is mentem. Na nem azonnal, előtte még tettem egy kis kitérőt és kismetróztam egyet csak úgy megszokásból, de aztán csak bemerészkedtem.

Gumimacik

Csupa üveg

És különlegesen gyönyörű

Na jó, nézzek néha lefelé is.
És hopp, Bon Jovi :))

Kicsit messzebbről. Ugye, hogy ugye?

Ez már a kismetró. Az meg ott a távolban a nagy.
Eggyel magasabban fut

Híd, folyó, épületek, autók... mi minden van itt :)

És a helyi hullámvasút

Apróságokat is észreveszek azért

Ez meg már az épülethez visszatérve, a bejáratnál

Az első emeleten medence

És itt a vége, fuss el véle... :)