Űrséta

Ahogy ígértem, máris itt a beszámoló az űrből :) Orlando magasságában (szóval cirka 300 km-re innen) a Merritt Island-en van a Nasa látogatói központja, a Kennedy Space Center. Jártam itt már kétszer, de mindig tartogat új élményeket a hely, most sem volt ez másképpen. A belépőn túl érdemes befizetni egy túrára is, amikor busszal visznek el a máshogy amúgy nem látogatható területekre. Van múltba tekintés, irányító központ látogatás, vagy épp jövőbe nézés. Most utóbbira voltunk kíváncsiak.

Ja, előre szólok, a bejegyzés spoileres. Azaz aki el akar látogatni a helyre és nem akarja, hogy előre lelőjek néhány dolgot, jobb ha csak felületesen olvassa el :)

Már a bejáratnál természetesen kötelező fényképezkedés folyik. Ahogy az első képen is látható, eggyel bővült a csapatunk, a nővérem csatlakozott be hozzánk egy napra.

Kennedy idézet, Nasa gömb és a nagy csapat

Pedig ők nem is testvérek :)

Aztán befelé sétálva rakéta-erdőbe jutunk, ahol szintén kattogtak a gépek, volt még egy kis időnk a buszos túra indulásáig.

Apollo 7.
Nem annyira akart ráférni a képre, valami mindig lelógott :)

Nem mai darabok

Kilövésre felkészülni. A póz nem a legkényelmesebb, de sajnos ez így működik

Persze a fiatalság sem maradhat ki a jóból :))

Ennyi érkezik vissza, a többi szépen sorban leszakadozik

Mars-járó legóból

Aztán elindultunk a buszos útra, ami 2 órásra volt mondva, de végül több lett. Olyat is láttam, amit eddig még nem, pedig már kétszer is furikáztam arra. Sok új infóval gazdagodtam, de hogy mire emlékszem az más kérdés. Még jó, hogy fényképeztem sokat :)

A távolban egy kilövő állomás. Több is volt, de mind messze

Nasa bokor :)

Összeszerelő épület (erről majd még később)

Miért is ne lenne itt is aligátor? :)

Mobil kilövő állomás

Na a lyukak alá végképp ne állj kilövéskor :)

Ilyet lehet nem szabad fényképezni 

Egyik állomás, ahol levegőztünk egyet

Emléktábla az Apollo és Atlantis programról

A buszunk

Oda vonszolják fel a kilövendőt

Ezen a kavicsúton keresztül, ami nem kicsit mély

Lassan mozgó jármű

Keringtünk az épület körül jó sokat, aztán végül megálltunk

Szóval a fenti épület az úgynevezett Vehicle Assembly Building (VAB), azaz a "jármű" összeszerelő épület. Itt szerelték össze anno az Apollo űrhajókat és az űrsiklókat, most meg átépítették az új űrhajókhoz. Mikor két éve itt jártam, akkor még volt szerencsém belül is látogatást tenni, de nem sokkal rá az épületet a nyilvánosság elől lezárták pár évre, készülnek a jövő titkos vívmányai. Maga az épület - bár se a képeken se élőben nem érzékelhető - a világ egyik legnagyobb épülete, ami belül egy szintes. Pontosabban vagy 54 emeletnek felel meg, de egy hatalmas csarnok belül. A képeken látható ajtóknak a teljes kinyitása is hosszú időbe telik, a kész űrhajót onnan gördítik ki centiről centire az erre alkalmatos igencsak lassú járművön és juttatják el a kilövő állomásig. 4 ajtó van, 139 méter magasak!

Az épület mellé csináltak egy új látnivalót kárpótlásul, ahol érdekességeket lehet megtudni az épülettel kapcsolatban, na meg hogy mi folyik most odabent, mire készülnek. Az érdeklődőknek ezekről fényképeim is vannak persze.

Első érdekesség az épület oldalán található amerikai zászló. Mármint a méretei érdekesek, ami a helyszínen sem volt érzékelhető. Majdnem 64 méter hosszú és több mint 33 méter széles.

Egy csillag odafent akkora, mint amin állok

Menekülő tűzálló jármű az űrhajósoknak, ha kilövés körül baj van
(bővebb infó a táblán)

Az üzemanyag 2457 fokon ég el, ami közel fele hőmérséklet a nap felszínének

Ez lesz amúgy az új rakéta legfelső része

A táblán olvasható mikből áll az épület... pl 1 millió csavarból :)

1963-ban kezdték építeni a hatalmas épületet

Így néz ki a csarnok belülről, amit most átépítettek

Baj esetére "katapultot" akarnak megvalósítani, hogy ne történjen tragédia

Ők a következő űrhajósok

Az itt készített űrsiklók (később részletesen) 135 kilövést éltek meg

45 perc kinyitni teljesen az ajtókat

3 és fél Empire State Building súlyú
(King Kong nélkül :DD)

Az emelődaru 325 tonnás, ami 47 jól megtermett afrikai elefántot is elbírna.
Hasznos infó :)

250 milliárd ping pong labdával lehetne megtölteni az épületet,
ami 791-szerese az USA lakosságának

A VAB és a mellette lévő kilövő irányító állomást az Apollo programban 1966-ban használták először

És a jövő. 2018-ban lövik fel az első új rakétát.
SLS, azaz Space Launch System

Szóval elképesztően sok információt kellett eltárolni hirtelen, de nagyon izgi volt. Persze a táblákon kívül meséltek is nekünk végig a buszon, szóval elnézést ha valamiről félreinformálok most :) Mindenkinek bátran ajánlom, hogy járjon utána saját maga, elképesztő a hely.

Persze, hogy itt is meg van oldva a mozgássérült szállítás

Miután végetért a buszos túra, kiraktak minket egy épületnél, ahol egy kis álló mozizás keretében meséltek az Apollo űrhajók és a holdra szállás körüli történésekről. Időközben átmentünk egy másik helyiségbe, ahol már ülve "élőben" izgulhattuk végig egy kilövés közben az irányítóközpont történéseit.

Igazi felvételek és valósághű irányítóközpont

A cél. Amit csak később értek el

Folyik a visszaszámlálás

És a műszerek ellenőrzése

Aztán átmentünk egy hatalmas csarnokba, ahol egy óriási űrhajó van "darabokra" szedve ahogy sorban válik le kilövés után. Mindez a fejünk felett, elképesztő méretekkel megáldva. 

Lefényképezhetetlen

Óriási

Táblák az összes Apollo űrhajókról, köztük persze a 11-ről is

Itt látszik melyik hol landolt a holdon

A visszaérkezett Apollo 14-es kapszula.
Ilyesmiben feküdtünk az elején mi is. Nem kényelmes :)

Megsimogattam a hold egy darabját. Ha máshogy nem megy :)

Kb 3.7 milliárd éves hold-darabkát fogdostam

Elölről sem volt sikeresebb a fényképezés

És ezzel még mindig nincs vége. Busszal visszavittek minket a kiindulási területre. Nagyon vártam már a következő épületet, ami az egyik kedvencem. Harmadszorra látom mi történik odabent, de még mindig kirázott a hideg. Ezek az amerikaiak azért tudnak lenyűgözve szórakoztatni az tagadhatatlan.

Következett az űrsiklók háza.

Itt is egy kis mozizással indítottak, egyik teremből át a másikba. Arról szólt, hogy találták ki az űrhajó után az űrsiklót, amit kilőnek, köröz odakint meg elvégzi a dolgát, aztán szépen visszaszáll a földre, mint egy sima repülő. A vetítés végéhez érve - persze nem szabad, de én mégis - levideóztam suttyomban a számomra oly emlékezetes csattanót. Remélem van aki meg tudja nézni (aki nem és érdekli, írjon valamilyen úton-módon és elküldöm neki szívesen)

Panorámaképre ráfért. Egy igazi Atlantis űrsikló teljes valójában

Miért pont űrhajót ne tudnék vezetni, nem igaz? :)

Ez a nem kényelmes pozíció
(további érdekességek a kis táblákon)

A nem kicsi emberhez képest talán látszódnak a méretei

Persze egy kis móka mindig belefér.
De a lényeg nem rajtam van, hanem a háttérben a két fiatalemberen :))
Ők is bemásztak és térden csúsztak, ez csak természetes

Végigkúsztunk egy úrhajóban. Súlytalanul lebegni sajnos elfelejtettünk :)

Játék nagy gyerekeknek

És akkor a 6 űrsikló (bár én mindig csak Atlantist emlegetek), amiknek összesen 135 kilövésük volt

1969-ben kezdtek el vele foglalkozni, 81-ben készült el az első. 30 év alatt 133 sikeres és sajnos 2 sikertelen utazásuk volt. Az utolsó fellövés 2011-ben volt, mert addigra elvégezte a feladatait az űrben, amit ennek a projektnek szántak.

Ez volt a prototípus, ami alapján 12 év alatt sikerült működőre megépíteni

Oldalt rakéták, középen üzemanyag tartály, rajta feküdt az űrsikló

És itt még mindig nem volt vége. Lassan közeledett a záróra, de még volt vagy fél óránk hátra. És akkor rávettem a csapatot - majdnem a teljeset -, hogy még egy utolsó dolgot próbáljunk ki. Én sem tudtam mire vállalkozunk, sosem jutott időm erre és mindig nagy sor is volt. Most viszont a legutolsó turnus sorba pont beálltunk és bejutottunk. Egy kilövés szimulátor volt odabent. Itt is működött a két termes megoldás, az elején a frászt hozták mindenkire mi fog velünk állva történni, de aztán beültünk egy-egy székbe, beszíjjaztak minket és én innen tudtam, hogy ez csak jó lehet. Hullámvasút feeling, de  közben igazi kilövést szimulálva. Nagyon élveztem, szuper volt és a vége gyönyörű ahogy láttuk a Földet onnan felülről. Kár lett volna kihagyni, ez tette fel az i-re a pontot, vagy ahogy régen mondtam a tortán a tejszínhab tetejére még a cseresznyét is :)

Mire kijöttünk az épületből már ment le a nap, jóval záróra után voltunk már, de senkinek eszébe sem jutott kizavarni vagy csak sürgetni minket. Így még jutott idő egy-két utolsó fényképezésre.

Kihagyhatatlan :)

Rakéta-park a naplementében

A visszaszámlálás is mínuszra váltott már :)

Mindannyian telefonokkal és fényképezőgépekkel felváltva fényképeztünk, sajnos a többiek képei még nincsenek nálam. De azt hiszem ezen a napon én is eleget kattintgattam, nem úgy az előzőn, szóval azt hiszem így is bőven mindent el tudtam mesélni.

Aki eddig kitartott, az remélem élvezte. Legközelebb egy nyugati parti (persze csak Floridáé) beszámolóval jövök.