Nini, megint itt vagyok

Tudom, eltűntem. De nem minden ok nélkül ám. Persze ezek az okok főleg személyesek és nem publikusak. A lényeg végülis úgyis az, hogy újra itt vagyok. Hogy meddig, az nagy kérdés, de erre is kitérek nemsokára.

Szóval először is mindenkinek az életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok, gondolom senki nem gondolta - mégha általában azt is sugallom -, hogy itt csak móka az élet. Persze simán lehetne az is, de néha küzdeni kell érte. Hát én megtettem, de a nagyján túl vagyok. Szóval nem is igazán akarok siránkozni meg ilyenek, a lényeg, hogy ettől is csak erősebb lettem.

Na el is árulok egy nagy mérföldkövet amit sikerült elérnem a nagy amerikai álmom megvalósításában. Amit persze szintén nem akarok nagy dobra verni, de gondoltam a hű olvasóimmal csak megosztok, mégha csak rejtjelezve is ;) Szóval mostantól legalább két évig szívesen látnak idekint, azaz maradhatok, dolgozhatok, fürödhetek az óceánban kedvemre. Ez azért jó hír, nemde? :)

Ezt a hírt megünnepelvén megint beállítottam valamit a ház elé. Első volt anno az itt már bemutatott floridai szék, csak hogy érezzem hogy mégiscsak itt vagyok már. Na most pedig egy hasonlóan helyes valamit, aminek már nagyon itt volt az ideje.

Kicsi sárga matchbox

Hát szóval lett egy autóm. Nagyon kellett. Key Westen jó móka volt a fel-alá bringázgatás, a felköltözés óta itt meg izgi volt a rengeteg sétálás és a környék alapos feltérképezése, de mikor a bevásárlásra került a sor, akkor mindig nosztalgiázva gondoltam az otthon eladott kis kék kocsimra, miért is nem jöttem ki azzal. Szóval a döntés megszületett és bár nem kék, de legalább kicsi. Nem túl fiatal, de ebben is egyezünk. Ja és manuális váltós, amit a sok új és szuperebbnél szuperebb bérelt autókhoz hozzászokás után néha még elfelejtek, de az biztos, hogy ha zöldre vált a lámpa újra én vagyok az aki a visszapillantóban nézi a többit :D

És akkor mi is a következő lépés? Ja, épp munkát keresek. Nem voltam még sosem munkanélküli, így szenvedtem is rendesen az elején. Aztán egyre jobban kezdtem megszokni a nyugdíjas életet, hogy nem órára kelek, hétfőn járok az óceánpartra, ilyenek. De bevallom egyáltalán nem bánnám, ha ennek mielőbb vége lenne és újra beindulna a pörgés. Hülye kérés, hogy ha valaki tud valami jó kis nekem való munkát errefelé, akkor ne habozzon szólni?! :) Persze nagy dilemma, hogy mit is akarok. Egyértelműen sok pénzt keresni nem lenne nagy baj, de a stresszes túlórás munkamániát egy jó időre felváltotta a totál semmittevés, szóval nem lenne baj ha valahogy sikerülne megtalálnom az arany középutat. Ha tudok én egyáltalán olyat. Hát ez majd kiderül.

A munkakeresés amúgy úgy tűnik egyelőre, ugyanúgy működik, mint otthon. Persze fogalmam sincs hogy működik otthon :D Ugyanis nekem mindig mákom volt, mikor úgy döntöttem váltok, kb másnap megtaláltam az újabb vágyott munkát, szóval csak elképzeléseim vannak hogy is van ez. Az biztos, hogy az utóbbi egy hétben elképesztően sok önéletrajzot küldözgettem szét a különböző weboldalakon található állásajánlatokra, mindenféle munkakörre. Ugyanis nem gondolom, hogy rögtön IT igazgatónak akarnak alkalmazni, szóval elfogadtam, hogy ha teljesen alulról kell is kezdenem, az is belefér. Szerintem fénymásolni is tudok ugyanolyan lelkesedéssel, mint bármilyen más munkát amit otthon végeztem és vettem komolyan. Túl komolyan ha másokat kérdeznék :)

Na szóval ezért is nem tudom, meddig tart ki az újra visszatért lelkesedésem a blogírás iránt. Hisz most jó pár beszámolóval el vagyok maradva, amit gyorsan elkezdek bepótolni a közeljövőben, de ha újra munka rabja leszek, nem tudom, hogy lesz-e időm na meg állandó témám amit itt megoszthatok.

Szóval itt tartok most 14 hónappal azután, hogy elindultam követni az álmomat. És bármilyen akadály is kerül megint az utamba, vagy kikerülöm, vagy egyszerűen megküzdök vele újra. Ilyen egyszerű ez.

Nemsokára jövök, ráadásul egynél több képpel ígérem :)