Jogosítvány

Az előző bejegyzéshez képest kevésbé izgalmas, annál földhöz ragadtabb témám van mára. Ja, mert az utazgatás a látogatóimmal igazából csak vasárnap indul, ők most még hajókáznak az óceánon, azért van ennyi időm hasznos és haszontalan dolgokra. Szóval elmentem jogosítványt csináltatni.

A helyi jogosítvánnyal kapcsolatos hivatal neve DMV (Departmen of Motor Vehicles). Azaz itt lehet intézni mindenféle kocsival és jogosítvánnyal kapcsolatos ügyet. Vagyis elképesztően sok ügyet. Hallottam róla, hogy őrület van, napokat kell várakozni és türelmesnek kell lenni. Én egy helyi kisebb kirendeltségre merészkedtem el. Bementem az ajtón, beálltam az első sorba. Felvették az adataimat, megkérdezték megvan-e minden szükséges papírom, aztán kaptam egy sorszámot.

Végre legyek bulváron kívül kicsit hivatalos forrás is, szóval ezek a papírok kellenek: Állampolgárságot (citizen), vagy pedig állandó lakos státuszt (permanent resident), azaz zöldkártyával rendelkezőséget kell igazolni. Kell a social security kártya száma (SSN), ami kb a személyi igazolványnak felel meg és ez kell mindenhez (munka, hitel, lakásbárlás, kutyafüle). Kell két lakcímre érkező levél igazolásként. Jogosítvány ha van már, akár másik országból. Ja és papírok a kocsiról. Ez a vicces része. Ha nincs kocsid, minek a jogosítvány, vagy mi a fene? Szóval a kocsiról kellett papír, hogy regisztrált (jó igaz, nem kell, hogy feltétlenül az enyém legyen, de akkor is), illetve hogy van biztosítás is kötve a kocsira (van hát, ami nem olcsó mulatság).

Szóval a sorszámommal leültem a többi ember közé várakozni. Középen egy kordonokkal elválasztott sor volt, ahova egy nő ötösével, tizesével néha sorszám alapján, néha név szerint hívta az embereket (szóval ember működött egy kijelző helyett) Akkor beálltál a sorba és ott vártál. A hosszú helyiségben végig pult volt, szóval akárhonnan érkezhetett a kérem a következőt felkiáltás, kellett fülelni rendesen. Ott elkérték az igazoló papírokat, bepötyögtek ezt-azt a gépbe, csináltak fényképet, szemvizsgálatot egy géppel (legalábbis láttam akinek igen, nálam ez elmaradt - jobb is, a szemüvegem a kocsiban hagytam :D) és mehettem kresz vizsgára. A helyiség végén volt vagy 8 számítógép, odaálltam az egyikhez és indult a teszt. Első kérdés mennyi 2+2. Azt hittem viccelnek, de nem, a teszt csak így indult el :D 50 kérdés, maximum 10 hibázási lehetőség, 1 óra időtartam. Nem mondom, hogy felkészülve érkeztem, de sosem volt szokásom bárminemű vizsgára készülni, miért pont most tettem volna. Egy-két szó vagy megfogalmazás néha megizzasztott, de végül sikeresen teljesítettem a tesztet. Sok köze nincs az otthoni vizsgához, már amennyire emlékszem így 20 év távlatából (húúú ez tényleg 20 év). Villamos nem volt, motor viszont igen, meg kerékpár. Ja meg manuális váltóval, hogy parkolók lejtőn vagy emelkedőn. Ezen jót kacagtam magamban, honnan is tudnák ezt a helyiek :) Ahogy végeztem, vissza kellett menni a középső pulthoz, ott volt egy füzet, ott fel kellett iratkozni név szerint, zárójelbe, hogy (CT, azaz computer vizsga). Aztán megint üldögélés.

Így legközelebb már nem sorszámmal hívtak, hanem név szerint, így álltam be újra a kordonhoz és mentem egy újabb ablakhoz. Ott megint adatokat ellenőriztek, felírták a kocsi típusát, elvették a jogsimat (na itt megijedtem, hogy látom-e még), kaptam egy papírt amit olvassak el a rutin vizsga előtt, menjek ki a kocsimhoz és odakint a parkolóban várakozzak. Nem sokkal később jött egy pasi, mondta üljek be. Leellenőrizte az indexeket elől-hátul, majd beszállt az anyósülésre és indulás. Persze én hoztam a szokásos nevetgélős formámat, holott a pasi kevésbé volt mókás, de nem zavart. Nézte, hogy manuális a váltóm, kérdezte tudom-e vezetni, mondtam ne izguljon, Európából jöttem. A parkolóban köröztünk, az épület mögött kellett parkolnom egyet, aztán még néhány ide-oda furikázás, egy Y fordulás (hogy is hívták, háromból fordulás vagy mi), aztán vissza parkolóhely keresés és ennyi. Néha közben mondott ezt-azt, volt egy kis fejmosás. Azzal védekeztem, hogy 20 éves a jogsim, nem hatotta meg, mufurc maradt. Vezessek lassabban, hova sietek a parkolóban. A stop táblánál nem megáll elindul (ha tudná hogy volt ez otthon), hanem megáll, vár 5 másodpercet és csak utána indul el. Azt hittem viccel. Ja és a merőleges parkolásnál megkérdeztem, hogy orral vagy tolatva. Újabb oktatás, hogy sok helyen a tolatva parkolást büntetik, de igazából sehol nem nézik jó szemmel. Elől nincs rendszám az autón és akkor az út felől nem lehet beazonosítani a kocsit. Hát jó, ezt megjegyzem. Pedig úgy szeretek tolatva parkolni, a fene. A végén kaptam valami pontokat, persze sikeres lett a vizsga így is, mehettem vissza az épületbe.

Nem csodálom, hogy nem tudnak vezetni, ha ennyi itt a vizsga. Rutin vizsga egy parkolóban, semmi forgalom, hogy vajon harmadiknál tud-e feljebb váltani. Hülye vagyok, nem is tudják, hogy kell(ene) váltani :) Hatalmas autókban ülnek, ki sem látnak, de nem is érdekli őket mi folyik odalent, úgysem lesz nagy baja a hatalmas monstrum kocsiban. Parkolni meg tolatva nem szabad, szerintem nem is tudnának, bőven elég ha egy félét megtanulnak. Párhuzamos parkolást nem is gyakoroltuk. Táblák, lámpák, zebra, gyalogosok? Elég a számítógép előtti kérdésekben? Na mindegy is, ez is megvolt.

Épületbe be, újra a papírhoz nevemet felírni, zárójelbe DT (driving test), majd várakozás. Újra nevemen szólítás, vissza a kordonhoz, majd egy ablakhoz. Megint adat egyeztetés, iratok beszkennelése, visszakaptam a magyar jogsimat, juhé. Ki akartam még javíttatni az eredetileg készített fényképet, de ez a csaj nem tudta hogy kell, így maradt az eredeti, nem szívesen mutogatom fejem, ez van. Végül mondta, hogy fáradjak a pénztárhoz (másik pult) és fizessek 48 dollárt. Befizettem, két perc múlva egy ajtó kinyílt, újra a nevemen szólítottak (ja csak keresztnév mindig mindenkinél, végülis nem John vagyok, szóval nem sokan jelentkeztek helyettem :D), és kezembe adták a kész jogosítványt.

Igen, ennyi volt. Azaz volt pár óra míg az egész folyamat lezajlott, de végül nem üres kézzel távoztam. Milyen jó már!

Amúgy meg rosszkor mentem állítólag, most különösen sokan voltak, mert tax időszak van. Azaz kapnak vissza adó pénzt, vagy nem tudom hogy van ez itt még (ezt is megtudom majd egyszer), és ilyenkor mennek sokan kifizetni a büntetéseiket meg a bevont, lejárt, akármilyen jogosítványaikat, egyéb autóval kapcsolatos díjaikat. Amúgy autót is ilyenkor vesznek, meg nagyobb bevásárlásokat csinálnak, ilyenek. Hm, izgin hangzik, kíváncsian várom hogy is van ez, ha majd egyszer lesz helyi normális bejelentett állásom. Ha lesz :)

Ja, láttam ám érdekességeket bőven a várakozás alatt, mindenféle ember megfordult arrafelé. Párszor az állam is leesett, de itt ugye nem szokás semmin kiakadni, szóval csak csendben magamban hitetlenkedtem. Két tipikus dologról fényképet is készítettem suttyomban, valami legyen már ehhez a bejegyzéshez is, ne csak a szimpla duma :)

Miért? Miért???

Fehér zokni, papucs. Nem ritka jelenség

Már csak a rendszámomra várok postán és minden kocsival meg magammal kapcsolatos papír dolog le van akkor tudva. Legalábbis az első legfontosabb lépések, de lesz majd még egy-két intézni való ezután is persze.