2016. március 19., szombat

Híd alatti kalandok

Lógok még egy bejegyzéssel, aztán új látnivalók után kell néznem, hogy legyen megint miről írnom. Például holnap egy újabb Evergaldes túra, csak most itt a Miami oldalon? Ja hogy épp ömlik az eső odakint? Legalább garantált az izgalom :)

Na de amiről még most fogok írni, az kevésbé rémisztő hely, viszont annál gyönyörűbb. Volt egy kis dolgom odalent Key Westen, így gondoltam megmutatom a kis drága (sárga) bogaramnak hol éltem mikor még nem volt rá szükségem, ő meg cserébe megmutatta, hogy meg sem kottyan neki egy ilyen hosszú kiruccanás sem (szerencsére).

Nem siettem el az utat, ami nem azt jelenti, hogy cammogtunk, de végre rávettem magam, hogy megállót is iktassak be útközben. Főleg azért, mert gyönyörűséges helyeket és színeket lehet látni útközben.


Igen, a vízben van a villanyoszlop... hol máshol :)

Mennyire gyönyörű kék már?!
Azért robogás közben is született néhány fénykép.

Villanyoszlopok

Víz jobbról, víz balról

Ilyen a kilátás

Hopp, ott egy lyuk a hídon, még jó, hogy nem arra mentem :D
(persze jártam már ott is, erről később)

Ha másért nem, ezért megéri arra járni

A tükörben is pont olyan, mint élőben :)

Rozoga híd odaát

Na meg sziget mindenfelé... oda csak úszva vagy hajóval

Na itt már zöldebb a víz és kékebb az ég... micsoda változatosság, mi? :)
Aztán megérkeztem Key Westre, ott voltam, jó volt látni a régi barátokat és helyeket, majd másnap eljöttem. Kép nem készült, mutattam már eleget (aki elfelejtette volna, egy kis emlékeztető: keywest.neniko.org :DDDD)

A hazafelé úton még többször megálltam. Volt ahol azért mert még nem jártam, volt ahol meg pont azért mert már jártam :)

Első megállóm egy híd végénél volt. Pontosabban kettő. A másik végén jártam már, ott egy szép park és strand is van (Bahia Honda Park). Most viszont erre az oldalra is kíváncsi voltam, így leparkoltam az út szélén, lebaktattam a partra, majd fel a régi vasúti híd tövébe.

Ilyen idelent a part.
Nem igazán fürdőzésre való, de nem is azért jöttem

Itt pedig a híd vége. Hát, átmászni nem fogok
Mikor mentem felfelé a hídhoz, láttam hogy négyen vannak odafent. Ahogy caplattam felfelé egyre jobban ismerős hangokat hallottam. Mármint szavakat. Ugyanis persze hogy a semmi közepén magyarokkal találkoztam :) Beszélgettünk jó sokat, persze főleg én beszéltem, ilyenkor be sem áll a szám, mindent hirtelen egyszerre akarok megtudni vagy elmesélni. Kicsi a világ, az is biztos. Aztán ők lesétáltak, én meg tovább sétáltam további dolgokat felfedezni.

Kilátás a magyar-találka helyszínéről :D

Jobbra a régi híd, balra az új, legalábbis a használható :)

Na ezért nem lehet kimászni a régi hídra sajnos.
Gondolom nem véletlen, de a hurrikán is segített abban hogy használhatatlan legyen

És íme ami kiváltotta. Ez már nem vonatoknak, hanem kocsiknak való

Odaát tömzsi lábak, itt már kecses lábikók

Ráadásul ketten vannak, hogy ne unatkozzanak

Ide elkél egy panorámakép is

Itt már a hídon robogok, ami alatt az előbb még mászkáltam.
Megnéztem biztonságos-e mielőtt ráhajtok :DD
Aztán mentem tovább egy újabb megállóig, azaz egy újabb hídig. Pontosabban megint kettőig, egy régi és egy új áll ott is egymás mellett. A 7 mérföldes híd (olyan 11 km) keleti végénél van lehetőség egy régi hidat is kipróbálni, persze már csak gyalogosan vagy biciklivel. Ez is vagy 4-5 km hosszú, anno már végig is sétáltam rajta. Majd vissza. A híd ugyanis egyszercsak megszakad - szintén nem véletlenül -, onnan tovább már nem járható (ld. egy kép feljebb még az elején), viszont ott van egy lejárat egy szigetre, ahol van egy étterem vagy bár vagy valami a megfáradt sétálónak aki addig elér. Pechemre anno ez a lejárat zárva volt, így frissítés nélkül sétáltam visszafelé is. Most láttam kiírva a bejáratnál, hogy a sziget nem megközelíthető csak hajóval, szóval bevallom őszintén a hosszú séta most elmaradt.

7 mile bridge. Balra pedig a régi híd

Kétszer egy sáv, mégha nem is látszik rajta. Szintén kecses lábak

Közel és párhuzamosan futnak egy ideig egymás mellett.
Jobbra a tömzsi lábú a sétálós híd

Hát ilyen idefent. Gyaloglás a végtelenbe most elmaradt sajna

De a táj valami csodás

Nem rossz a kilátás ha valaki végigmászik rajta. Mindenkinek ajánlom!
(én is fogok még)

Érdekes kis modern motorcsónak, nagyon vagány

Ott kocsival, itt gyalog... kinek mennyire sietős :)

A hidak tövében pedig egy park, mint mindig

Rendezett, tiszta és nem túl nyüzsis

Pont jó egy kis ücsörgésre (a kókuszt nem én karatéztam ketté)

A kilátás pedig. Akármeddig elnézném

És valami mindig jött, hogy ne legyen olyan unalmas :)

Az árnyék jól jött, igencsak meleg volt

Még egy merengés, hogy nekiinduljak-e

De inkább egy rákot nézegettem helyette odalent, ahogy napozik
Ezt a helyet nagyon szeretem, de aztán indultam is tovább, mert volt még egy állomásom kicsit odébb (Anne's Beach). Már késő délután volt mire odaértem, így a fürdőzés ott is elmaradt, ami amúgy is nehezen ment volna. Ezt a részt azért szeretem, azon kívül, hogy ez is gyönyörű persze, mert alacsony a vízállás és jókat lehet sétálgatni a vízben. Már amikor van. Ugyanis apálykor a víz annyira visszahúzódik, hogy finom puha, fehér iszap marad a helyén, amiben lehet dagonyázni (na nem mintha csinálnék olyat, csak módjával). Jókor érkeztem, víz sehol. A parkolóból sorban mentek el az autók mire én odaértem, nagy örömömre. Így nekiindultam sétálni. Van egy fából eszkabált sétáló híd (lassan valami szinonimát kellene találnom a hídra, mert már ezredszer írom :D), azon lehet a fák között bóklászni, piknikezésre alkalmas kis fedett házikókban üldögélni, vagy itt-ott lemenni a vízhez - már ha van víz. Na miért is ne, félúton a fapalló (hm, nincs jobb) le volt zárva, mert kicsit megroggyant szegény. Mit tesz ilyenkor az ember? Visszafordul szépen. Mit teszek ilyenkor én? Kerülőutat keresve mindenképpen folytatni akarom az utam amerre indultam. Így egy közeli lejárón belevetettem magam a susnyába meg az iszapba és próbáltam kikerülni és végigjárni az utat. Nem nagy sikerrel, de jó sokat bóklásztam a félelmetes és kietlen semmi közepén, ahol ugye szintén bármi lakhat, ahogy az Evergladesben is. Aztán egy megkerülhetetlen - de nem ám tiszta óceán vízű hanem everglades mocsár színű - nagy tócsa valahonnan mégiscsak az utamat állta, én meg nem akartam belegázolni cipőben, így egy nagy kerülő után végül szégyenszemre a lezárt rész ugyanazon oldalára jutottam vissza ahonnan indultam. De legalább jó móka volt, főleg mert sértetlenül megúsztam :) Azaz úsztam, pedig nem is volt víz. Na jó, elég lesz, de azért éljen a magyar nyelv :) Aztán pihenésképpen leültem az egyik piknik-viskóba és megettem a magammal cipelt gyümölcssalátámat. Ja, újabb sztori. Bementem két híd-járat között egy "közértbe" gyümisalit venni. Nézelődök, kis doboz, nagy doboz, kilója (persze nem, hanem poundja, azaz lb, csak hogy ne legyen olyan egyszerű itt az élet) 3.99 dollár. Nini, ott egy kis doboz, aminek csak 0.99 dollár. Hm, mert erre csak dinnye van írva, pedig benne szintén vegyes cucc van. Na ez kell nekem. És így is lett :)

Víz sehol, pedig itt szokott lenni állítólag :)

Na ezt ők is nagyon benézték :D

Itt is mindig víz van. De legalább száraz lábbal - az iszapot leszámítva - megúsztam

Víz nincs, de kitesurf-ös van. Vicces

Na neki nem, a sárba ragadt az ernyője mikor leengedte

A madarak élvezték, hogy a máskor víz alatt lévő susnya most szárazon volt

Piknik-viskó

Víz itt is csak nyomokban

Nem így szokott ez kinézni
 (képek vannak régi bejegyzésben normál állapotáról :)

Az ízletes nyári-őszi-tavaszi gyümölcssaláta

És az Enikő-féle szerencsetalálat

Vártam egy ideig, hogy visszajön a víz, de nem tette

Ő is, de szerintem ő már nem vár tovább :)

Aztán visszasétáltam a kocsihoz

Jé, mások is keresték a vizet, de ők legalább a parton sétáltak és
nem másztak be a rengetegbe ahogy én
Jó kis kirándulás volt ez is, megyek még a szigetek felé máskor is az nem is kérdés.

De mára már csak egy képem van hátra. Egyik nap kisétáltam vásárolni és útközben találkoztam egy valaki által már megunt, de nekem pont megfelelő kis pajtással, amit perszehogy a vállamra vettem és hazacipeltem. Már csak pár szín kell és teljes a szivárványkészlet :)

Alakul

Közben elég érdekes trópusi vihar hangulat alakult odakint, épp most szakadt le egy hatalmas pálmafa darab a kertben. Riasztás is jött a helyi időjárás-alkalmazástól, szóval megyek előásom az esőkabátot meg a gumicsizmát - ja olyanom nincs is - a holnapi mocsár-túrára. Úgy néz ki garantált, hogy megint nem ússzuk meg szárazon az aligátorok nagy örömére ;o)

1 megjegyzés: